A 2023-2024 évi pályázat egyik nyertesének témavezetőjével, Prof. Dr. Károlyi Györggyel, a BME Természettudományi Kar, Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanárával készítettünk interjút, aki Vranek Hedvig divat- és textiltervező METU-hallgatóval fog együtt dolgozni Az elfogyó káosz átmeneti bája című projekten. A professzort a programról, a művészetekhez való viszonyáról, az elkövetkező együttműködésről, a témájáról és a motivációiról kérdeztük.
Miért döntött úgy, hogy csatlakozik a projekthez?
Kíváncsiságból, ez volt a legfőbb motiváció. Érdekes dolog megpróbálni különböző területeket összekapcsolni: meglátjuk, mi sül ki belőle. Eddig még nem vettem részt hasonló programban.
Mit talált vonzónak ebben a lehetőségben?
Leginkább azt, hogy érdekes ötlet ennyire különböző területek összekapcsolása. Kíváncsi vagyok, hogy lehet együtt dolgozni olyanokkal, akik teljesen más területről érkeznek. Természettudományi területen csináltam már hasonlót: különféle végzettségű, illetve érdeklődésű emberekkel dolgoztam együtt, és mindig nagyon inspiráló volt más nézőpontból látni ugyanazt a témát.
Milyen a személyes viszonya a művészetekhez?
Nagyon sokféle művészeti ág van, amit szeretek, élvezek és fogyasztok. A zene az, ami a leginkább felkelti az érdeklődésemet. Járok koncertekre, színházba, moziba, szoktam kiállításokat látogatni, érdekelnek festmények, rajzok, fényképek. Talán ezek vonzanak legjobban. A rezidenciaprogram keretében divattervezővel dolgozom majd együtt, ez érdekes lesz, mert ezen a területen nem sok tapasztalatom, kapcsolatom, ismeretem van.
Volt már olyan művészeti ág, amiben kipróbálta magát ezelőtt, vagy van olyan művészeti tevékenység, amit szabadidejében űz?
Komolyan nem. Találtam már ki mesét, rajzoltam kis karikatúraszerűségeket. De egyikben sem csináltam olyasmit, amit érdemes lenne másnak is megmutatni. Elsősorban befogadóként érint tehát a művészet.
Mire számít, mi lesz a leginspirálóbb az együttműködésben a művésszel?
Olvastam Vranek Hedvig elképzeléseit, terveit: nagyon érdekesek. A közös munka olyan folyamat lesz, amikor mindenki kicsit közelít a másikhoz, jobban megérti a másiknak a tevékenységét. Meglátjuk, hogy hol lesz az a közös pont, ahol el tudunk indulni. Igyekszem majd sokat beszélgetni Hedviggel, és összehozni olyanokkal, akik hasonló vagy közel hasonló tématerületen dolgoznak, mint én. Igyekszem majd információval is ellátni és talán inspirálni. Nem tudom még, pontosan hogy fog zajlani a rezidenciaprogram. Láttam, hogy voltak tavaly kiállítások, az egyiket meg is néztem a K épület aulájában, de mivel itt egyéni folyamatokról van szó, nem biztos, hogy a korábbi eredményekből vagy fejleményekből extrapolálni lehet, hogy hogyan zajlik majd a közös munka.
A témahirdetéseket böngészve izgalmasnak találtuk a “káosz” leírását és témakörét. Ön szerint mi lehet a legérdekesebb a laikus közönség számára a meghirdetett témában?
Talán a legérdekesebb a megjósolhatatlanságnak a szerepe olyan rendszerekben, amelyekről az ember azt gondolná, hogy megjósolhatóak. A káoszelmélet olyan rendszerekkel foglalkozik, amelyeknek ismerjük a hátterét, ismerjük a leíró egyenleteit, elvben azt gondolnánk, hogy meg tudjuk oldani ezeket az egyenleteket, azaz előre jelezhető, hogy mi fog történni – de mégsem. Az ilyen rendszerekre az jellemző, hogy nagyon felerősödnek bennük a kezdeti bizonytalanságok. A mérési pontatlanság következményei beláthatatlanok. Ennek a jelenségnek az érzékeltetésére a népszerűsítő irodalomban gyakran használják a pillangó-hatást, azaz hogy egy lepkének a szárnycsapása tud-e tornádót okozni. Hasonló jelenségek vannak kaotikus rendszerekben is, miközben azokat nagyon egyszerű szabályok működtetik. Egy hétköznapi példa a nagymama ingaórája: azt látjuk, hogy szabályosan leng az ingaóra sétálója. De ha csak annyit csinálunk, hogy még egy ingát az eredeti inga aljára akasztunk, onnantól kezdve megjósolhatatlan a viselkedése. Az általam meghirdetett téma hasonló rendszerekkel foglalkozik; azzal, hogy egy nagyon egyszerű rendszerben hogyan bontakozhat ki bonyolult viselkedés.
Honnan ered a téma iránti érdeklődése?
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen hallgattam fizikát. Amikor diplomamunka-témát választottam, már akkor hasonló tantárgyak érdekeltek. A diplomamunkámat Tél Tamás témavezetésével készítettem, aki a mesterem lett, és aki mindent tud erről a területről. Azóta is szinte folyamatosan dolgozom vele, ez az együttműködés végigkísérte egész tudományos pályámat, rengeteget köszönhetek neki.
A BME Művészeti Rezidenciaprogramhoz hasonló programok már léteznek a világon. Az aktuális projektre hangolódva esetleg utánanézett már vagy tervezi, hogy a jövőben merít inspirációt más példákból?
Nem ismerek más rezidenciaprogramokat. Talán azzal tudnám párhuzamba állítani, amit oxfordi látogatásaim során láttam: ott a college-okban mindenfajta művészeti és tudományág képviselője jelen van, és folyamatosan ki vannak téve egymás hatásának. Az ember hallhat nagyon vad dolgokat is, hogy mit gondolnak az ő területéről olyanok, akik teljesen más irányú érdeklődéssel és háttérrel rendelkeznek, de mégis tanulhat ezekből a tudásterületeket átívelő beszélgetésekből. Az az elképzelésem, hogy a rezidenciaprogram is valami olyasmit jelent, hogy megpróbálunk nyitni más területek felé, megpróbáljuk megismerni, hogy ott mi történik, mások mivel foglalkoznak. A kölcsönhatás és a közös munka szerintem csak jó dolgokat tud eredményezni.
Bakos Szonja – Odegnál Bettina
