2024. április 4-én került megrendezésre a Light Art Museum szervezésében az első artist talk a Budapesten megtalálható Prezi HQ-ban, mindössze egy regisztrációra volt szükség a részvételhez. A rendezvény a kortárs művészeten, a modern kreatív technológiákon, a mérnöki tervezésen és a képzőművészeten alapuló módszertani gondolkodás újszerű formáira fókuszált.
A LAM MASTERS a budapesti Light Art Museum kreatív és oktatási központja, amely nemzetközi mesterkurzus- és workshop sorozatot indított. Célja kutatni és fejleszteni a digitális és fényművészet technológiai, vizuális és elméleti tartalmait. Az angol nyelvű eseményen öt különböző területen dolgozó előadó volt hallható akik ismertették, hogy hogyan működik hatásosan együtt a művészet a technológiával.
Az első előadó Tim Groeneboom, informatikai szakember, főmérnök, kódoló, a NAP Labs vezetőségi tagja volt, aki először magáról mesélt egy kicsit. Fiatalon olyan elektronikus zenét szeretett volna létrehozni, amibe beleviszi önmagát és az érzéseit, de később játékfejlesztő lett belőle. Elmondta, hogy karrierje első felében szabadúszó VR fejlesztőként dolgozott, de utána felkereste a NAP Labs aminek azóta is a munkatársa. A NAP Labs arra specializálódott, hogy nagy pontosságú, professzionális szoftvermegoldásokat nyújtson vállalatok, művészek és magánszemélyek számára, nagy hangsúlyt fektetve az automatizálás, a valós idejű vezérlés és a vizualizációs kihívások megoldására. A Shylight számomra különösen érdekes volt, mivel megvalósításához egy olyan programot hoztak létre, amely egyszerre negyven darab lámpát mozgatott.
Heleen Blanken Amszterdamban élő és alkotó képzőművész előadása azért volt nagyon izgalmas, mert a NAP Labs csapatával dolgozott együtt a Habitat című installációján, így betekintést nyertünk abba, hogy hogyan zajlott a közös munka. A mű az egyik korábbi cikkünkben bemutatott NXT múzeumban volt kiállítva.
Nagy Ágoston generatív művész, egyetemi oktató és kutató előadását azzal a gondolattal nyitotta, hogy maga a hallgatás sokkal több annál, mint amit hallunk. Ez az egyik projektjében a Soundbowban is jól látszik. Itt nem kódok alapján, hanem vizuális szinten vizsgálta a hangokat, ami miatt már nem a hang, hanem a frekvenciák ismétlődése volt az, ami érdekelte. Az előadás végén mesélt egy 2024-es projektjéről az Infinite Sand Sorter című kinetikus installációról. Az alkotás egy végtelen mozgásciklusban hagyott rajzgép, ami működése során lassú, ismétlődő mozgással nyomot hagy az alá kihelyezett homokban. Ez a filozófikus alkotás egyszerre szól az időről és a ránk való hatásáról.
Hajdu Gáspár építészként végzett a BME-n. Generatív művészettel, médiadesignnal és kreatív kódolással foglalkozik és több sikeres projektjét is bemutatta. A Szentendrei Skanzenben megjelent alkotása volt számomra a legérdekesebb, mivel jól szemléltette a 3D technológia és a kulturális örökség kapcsolatát.
Az utolsó előadó Esteban de la Torre volt, aki interdiszciplináris média- és hangművész, illetve kutató. Számos alkotása mellett bemutatta a Kárpáti Judit Eszterrel közösen alapított EJTECH nevű technológiai és művészeti laboratóriumát, melynek fókuszában az experimentális interakciók felfedezése és a techno-spiritualizmus áll. Az interaktív installációikban a hang és az anyag összekapcsolhatóságát vizsgálják. Alternatív felületeket, okos textileket, érintésreagens kristályokat hoznak létre, amelyekkel összekapcsolják a hangokat, a vizualitást és a tapintást.
Laikus nézőként elgondolkoztató volt az, hogy milyen szintű angol tudás volt szükséges az előadások megértéséhez. Leginkább az utolsó előadónál volt érezhető, hogy olyan szakszavakat is használt, amelyek nehezen érthetőek azok számára, akik a szakma szakszavait nem ismerik.
A közel háromórás esemény lehetőséget adott arra, hogy a különböző területekkel foglalkozó művészek saját perspektíváikon keresztül bemutassák a hagyományos művészeti és új technológia által létrejött projektjeiket és ismertessenek olyan alkotói folyamatokat, melyek sokkal bonyolultabbak, mint amilyennek először tűnnek.
Hajdu Blanka
Fotók: Mátyási Brigitta
