Február 23-án Szigetvári Andrea bevezette az érdeklődő hallgatókat a terepfelvétel-készítés alapjaiba és bemutatta, miért is tartja a legjobb emlékőrző technikának a hangtájkészítést. Az emlékek és érzések előhívása hangokkal teljesen más élményt ad, mintha csak egy képet vagy egy videót néznénk, mivel az emlékek azonnali asszociációkat hívnak elő az agyunkban.
Ahogyan arra a művész is felhívta a figyelmünket, a hangok világa sosem áll meg, állandóan változik és fejlődik. Az 1969-ben indult hangökológiai mozgalom, melyet öt elszánt egyetemista szervezett meg, a zajszennyezés problémájából fakadt. Arra hívták fel az emberek figyelmét, hogy a környezet hangjai milyen drámaian megváltoznak a környezetszennyezés hatására. Céljuk az volt, hogy olyan hangokat vegyenek fel és őrizzenek meg, amelyek félő, hogy egy idő után eltűnnek. Ezután, hogy ne csak a negatív perspektívát nézzék, pozitívabb szemszögből is megvizsgálták a környezetüket. Az itt készült rengeteg kellemes vagy vidám hanganyagot Kanadában, a Soundscape of Canada című tízórás rádióműsorban mutatták be a hallgatóknak.
Ezután a zajok és hangok központi szerepét ismerhettük meg a kommunikációban. Az élmények átadásának ez a formája egy új irányvonalat nyitott az újságírásban is. Peter Cusack például a CD-vel ellátott Hangok veszélyes helyekről című művében mutatja be a hangos újságírás világát, beleértve a háború zajait Azerbajdzsánban vagy akár az elhagyatott területeket és a sugármérők hangjait Csernobilban. Az írás ezen teljesen új formája új érzéseket és gondolatokat ébreszthet az olvasókban, valamint még átfogóbb képet kaphatnak olyan helyszínekről, ahova máskülönben nem jutnának el.
A hangdizájn egy másik érdekes módja az építészetben jelent meg, mely hatására a közösségi terekben a hangok is részesei lehetnek a látogatók élményének. Például a zadari tengeri orgona egy olyan hanginstalláció, amely a tenger hullámzását ábrázolja zene formájában, ez pedig egyedülálló atmoszférát teremt az ott járók számára.
Ezután a zeneszerző ismertette velünk a projektjét, mely szorosan kapcsolódik a másik rezidens művész, Hajas Katinka szoborinstallációjához. A Szorongásmalom az elképzelés szerint egy álomtörténetet elmesélő közösségi zeneművet hozna létre a mesterséges intelligencia segítségével. A projekt témája a szorongást keltő vagy csökkentő hangok, figyelembe véve azt, hogy mindenkire más hatással vannak a különböző hangok. Itt érdekes kitekintést kaptunk a szerzőség fogalmáról is, hiszen a közösségi mű nem csak egy személyé, hanem sok ember összefogásának az eredménye. Ehhez jönne segítségül a mesterséges intelligencia, ami a hangfájl-adatbázisok kezelésében hatalmas segítséget nyújthat, a sokféle hangból pedig összeállítható lesz egy egységes és összefüggő zenei mű. Az alkotás folyamatát is megismerhettük. Felvettük környezetünk nekünk tetsző hangjait, például a kávéautomata búgását, a vizes palack csilingelését vagy a papírzacskó zörgését. Ezeket utána az Audacity hangvágó program használatával igyekeztünk tökéletessé formálni. Gondosan válogattuk és szerkesztettük a rögzítéseket, hogy azok még kifejezőbbek és érdekesebbek legyenek. A vágott hangokat aztán figyelmesen meghallgattuk, hogy minden részletük megfeleljen a kívánt hangzásnak és a célunknak, hogy a hang majd helyet kapjon a készülő zeneműben. A projekt ezzel nem ért véget, a hangkutatás ezután is folytatódik és a június 8-ai zárókiállításon lesz látható egy koncert keretén belül a BME K épületében.
Cseh Bianka
Fotók: Magyar Inez, Gáspár Ferenc
