Bárány Balázs matematikus, a BME Sztochasztika Tanszékének docense. Az NKFIH Élvonal Fraktálgeometria és alkalmazásai kutatócsoport vezető kutatója és a rezidenciaprogram egyik művészének, Javier Aparicio Fragónak témavezetője.
Fő kutatási területe a fraktálgeometria, amivel utolsó éves egyetemista kora óta foglalkozik, mindig is lenyűgözőnek találta végtelen komplexitása miatt. A fraktálok egyszerű szabályok mentén alakulnak ki mégis irreguláris alakzatok, és akármennyire is nagyítják fel őket, az eredeti alakzathoz hasonló, ismétlődő mintázatot mutatnak.
Ha egy szóval kéne jellemeznie a művészethez való viszonyát, mi lenne az?
Talán a nyitottság. Érdeklődéssel fordultam mindig is a színház, a festészet, az irodalom felé, vagy legyen az bármi, ami új élményekkel tölt fel.
Kipróbálta már magát, mint művész? Van olyan művészeti ág, amit kifejezetten érdekesnek vagy inspirálónak talál?
Az az igazság, hogy sajnos híján vagyok az esztétikai érzéknek, mindig is inkább a reáltudományok világában éreztem otthonosan magam. Ettől függetlenül tizenéves koromban kipróbáltam magam a novellaírás világában, illetve egy kicsit a képzőművészetben is, szénrajzokat készítettem.
Mi motiválta abban, hogy csatlakozzon a rezidenciaprogramhoz, mint témavezető?
Magára a programra kollégám, Molontay Roland hívta fel a figyelmemet és mindketten arra az elhatározásra jutottunk, hogy mindenképp érdemes lenne beküldenünk témajavaslatot. A fraktálok rendkívül spektakuláris alakzatok a maguk töredezett, ismétlődő struktúrájával. Reméltük, hogy az így létrejövő rendszertelen látványvilág nemcsak minket motivál arra, hogy tudományos szemmel megismerjük azokat, hanem vizuális szempontból is inspirációként szolgálhatnak művészek számára.
Hogyan éli meg a közös munkát Javier Aparicio Fragóval? Esetleg fennállnak nyelvi akadályok a spanyol művésszel?
Nagyon pozitív élmény számomra a munka Javierrel, mivel nagyon kreatív és modern szemléletű. Szerencsére nincs közöttünk nyelvi akadály, angolul remekül megértjük egymást, persze némi activity mellett. Megbeszéléseink során igyekeztem neki megmutatni a fraktálok világát, azon belül pedig az iterált függvényrendszerek működésének elvét. Úgy érzem, hogy ez inspirálóan hatott rá és ötletesen alakította át művészi alkotássá.
Mire számít az együttműködéstől?
Reményeim szerint egy olyan művészeti alkotás fog létre jönni, ami közelebb hozza a művészekhez a matematika tudományát, és inspirációként szolgálhat a jövőben más művészek számára is.
Tanult valami újat a program alatt, amit a jövőben is hasznosíthat?
Leginkább azt, hogy megéri nyitottnak lenni más gondolkodású vagy beállítottságú emberek iránt. Ezáltal, illetve a rezidenciaprogramhoz hasonló programokhoz való csatlakozással, csak gazdagodhat a világlátásunk.
Hajdu Blanka
Kiemelt kép: Geberle B., bme.hu
