Január 24-én a rezidenciaprogram egyik művésze, Szigetvári Andrea szervezésében találkoztak a ZAK és a BME oktatói, hallgatói, a Zeneakadémia elektronikus médiaművészeti termében, hogy a mesterséges intelligencia, a zene és a szerzői jog kapcsolatáról gondolkodjanak közösen. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ahelyett, hogy kizárólag az életünk leegyszerűsítéseként fogjuk fel a MI-t, értékteremtőbb, ha gondolkodásunk kiterjesztéseként, eszközeként tekintünk rá, pont úgy, ahogyan a zenész megszólaltatja a hangszerét.
A beszélgetésen zeneszerzők, Szigetvári két BME-s témavezetője, Grad-Gyenge Anikó és Forstner Bertalan, illetve a műszaki egyetem filozófia és kommunikáció tanszékének oktatói és a mesterséges intelligencia kulturális jelentőségét kutató hallgatók vettek részt. Az eszmecsere célja az volt, hogy a két egyetem kutatói ismerkedjenek egymással, és új szempontokat vezessenek be a mesterséges intelligenciáról való gondolkodásba. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a mesterséges intelligenciáról szóló populáris diskurzus általában nem foglalkozik azzal, ami a magas kultúra szempontjából igazán izgalmas lehet benne, amire például a komolyzene szerzői használják. Pedig művészeti szempontból az ember és a gép közötti versengésnél izgalmasabb lehet a mesterséges intelligenciának az a lehetősége, hogy kiterjesztheti az emberi képességeket, például az új hangszínek létrehozásában.
Szigetvári Andrea a rezidenciaprogram keretében a két egyetem diákjaival egy közösségi művet szeretne létrehozni, melyekhez olyan adatbázist használna fel, amihez a hanganyagot különböző – a diákokat bevonó – workshopokon gyűjti. Ennek a gyűjtésnek az is a célja, hogy a metaadatok alapján vizualizálja a szerzőket a kész műben, tehát a végeredményben láthatók legyenek azok, akik részt vettek a közös munkában. Azért van szükség saját adatbázisra, mert a művészet lényege az egyediség és egyéniség; a művész egyetemi kurzusain is arra neveli diákjait, hogy „nem baj, ha rosszabbul szól, de legyen a tied.”
A beszélgetés során több szempont is előkerült, mint például a másolhatóság, a szerzői jog változásai, egyediség és uniformizálódás, a mesterséges intelligencia mint fenyegetettség. Grad-Gyenge Anikó például elmondta, hogy a szerzői jog már évtizedekkel ezelőtt sem igazán tudott lépést tartani amkulturális termelés gyakorlatával, amit tovább bonyolított a mesterséges intelligencia megjelenése a kulturális tartalmak előállításában. A jog próbál lépést tartani – ma már például kreatív tartalmak létrehozásakor fel kell tüntetni, ha a szerző MI-t használt, míg korábban nem kellett beszámolni arról, hogy jött létre egy műalkotás. De a szerzői jogot még mindig meghatározó eredetiség, egyediség fogalma egyre kevésbé tűnik megfoghatónak.
A beszélgetés rendre visszatérő témája a kortárs komolyzenéhez kapcsolódó elektronikus zeneszerzés és a zeneipar viszonya volt. Ahogy Szigetvári Andrea elmondta, a zeneakadémiai oktatásban a kettő különbségét hangsúlyozzák, de a kettő sokszor összekapcsolódik, például mert a diákok zeneipari feladatokból tudják fenntartani magukat. Ugyanakkor a workshopon résztvevő zenészek szemében a kiszámíthatóság tűnik az egyik fontos megkülönböztető kritériumnak a komolyzenei és a populáris zeneszerzés kapcsán. Arra is kitértek, hogy az olyan zeneszerzésben, ahol a régi minták ismétlése a jellemző – mint például a hollywoodi filmzeneszerzésben –, a mesterséges intelligencia valóban fenyegetést jelenthet. Bali János Tábor Béla filozófust idézte a komolyzenei zeneszerzés jellemzésére, aki szerint az avantgárd művészet „szorongó erőfeszítés, hogy ne készterméket nyújtson, hanem az eredetből áradó drámát”. A résztvevők között voltak, akik amellett érveltek, hogy manapság nem feltétlenül lehet ilyen éles különbséget tenni populáris és magas művészeti alkotások között, de abban nagyrészt egyetértettek a különböző hátterű kutatók, hogy a MI használata más kérdéseket vet fel a magas művészeti hagyományt követő alkotásban és a kreatív ipar más szegmenseiben.
A közel kétórás beszélgetés lehetőséget adott a párbeszédre, melyben szemléletek, gondolatok találkoztak. A különböző területekkel foglalkozó kutatók, oktatók saját perspektívái érdekesen egészítették ki egymást, a művészet és tudomány érintkezése izgalmas lehetőségeket vetett fel. A beszélgetés kezdetén még homályosak voltak a kapcsolódási pontok, azonban a Zeneakadémiáról kilépve a résztvevőknek lett egy közös ügyük.
Demjén Orsolya, Szőnyi Franciska
Kiemelt kép és fotók: Odegnál Bettina
