December 4-én Frazon Zsófia, a Néprajzi Múzeum kurátora volt a Vizuális kulturális ipar működése című óra hallgatóinak vendége. Frazon Zsófia mesélt az akadémiai tudomány és a múzeum különbségéről, a kurátor szerepéről, illetve szót ejtett a múzeumtudomány jelenkori jelentőségéről. A kutató mesélt a MaDok-programról is, melynek ő is aktív tagja.
Frazon Zsófia két évvel ezelőtt kezdett egy úgynevezett „múzeumi intervenciós” projektbe, mely a Néprajzi Múzeumban folyó munka önreflexióját szolgálja kortárs művészek szemén keresztül. A projekt első bemutatkozása, A kétely felfüggesztése című kiállítás november 30-án nyílt meg a nagyközönség számára. Ezen a kiállításon Albert Ádám, Kristóf Krisztián és Trapp Dominika olyan installációi láthatók, amelyek a múzeum etnográfiai gyűjteményének néhány tárgyát állítják középpontba. Többek között erről a kiállításról mesélt a kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatóknak.
A kurátor elmondta, hogy az akadémiai tudomány és a múzeum között hagyományosan hierarchikus viszonyt szoktak elképzelni. A múzeumban végzett munka sokáig nem számított tudományos munkának az egyetemi, akadémiai berkekben, és még ma is sokan nehezen fogadják el az etnográfiai és művészeti tudás különböző területeinek egyenrangúságát. Frazon elmesélte, hogy néprajz szakos egyetemistaként egyetlen kurzuson tanult muzeológiát, de az is olyan távol esett a valódi múzeumi munkától, hogy amikor a Néprajzi Múzeumba került, ki is dobta a jegyzeteit. Szerinte a múzeumban folyó munka – az archiválás, a kiállításrendezés, a katalóguskészítés vagy a közönség bevonása – a tudástermelés olyan, a néprajztudománnyal vagy a művészettörténettel egyenrangú formája, amely különösen alkalmas arra, hogy a jelen kulturális kontextusát is figyelembe vegye.
A gyűjtemények a múzeumok „aranyfedezetei”, melyeknek mindössze kb. 7 százaléka kerül kiállításra, de a kutatás kontextusához a többi is elengedhetetlen. A kiállítás erős spektákulum, itt válik láthatóvá, elérhetővé a nagyközönség számára a múzeumban őrzött és termelt tudás, éppen ezért van nagy kultúrpolitikai jelentősége. A kiállítások szervezése során a múzeum identitása és a múzeumban folyó tudományos munka térben és időben megtapasztalhatóvá válik a közönség számára.
Mesélt a számára kiemelten fontos, 2003-ban kezdődött MaDok-programról, melynek célja a ma dokumentálása, a kortárs hétköznapi kultúra elérhetővé tétele múzeumi eszközökkel. Az ilyen archiválási és kiállításrendezési munka küldetése a jelen pozicionálása, a fókusz megosztása jelen és múlt között.
Az óra második felében a diákok is kérdeztek. A beszélgetést Ipacs Veronika mesterszakos hallgató moderálta. Ebben a szekcióban szó esett a valós és virtuális kiállítások viszonyáról, és olyan aktuális kultúrpolitikai kérdésekről is, mint hogy Claudia Andujar fotókiállításának egy szekcióját egyetlen homoszexuálisokat ábrázoló fénykép miatt kordonnal kellett leválasztani. Erről Frazon azt mondta, hogy paradox módon néha azért kényszerül egy múzeum ilyen lépésre, hogy a kiállított anyag hozzáférhető maradhasson a közönség számára.
Szőnyi Franciska
Kiemelt kép: Szőnyi Franciska
