Szigetvári Andrea, a rezidenciaprogram egyik nyertes pályázója, beavat minket a program kezdeti lépéseibe, eseményeibe. Olvashatunk inspiráló oktató-hallgató együttműködésekről, különleges zenei projektekről és a Kutatók Éjszakáján előadottakról.
Miután megtudtam, hogy elnyertem az ösztöndíjat, július közepén megbeszélést tartottunk a mentoraimmal, Dr. Grad-Gyenge Anikóval és Dr. Forstner Bertalannal, hogy összeállítsuk a teendőket őszre, és elkezdjünk gondolkodni, hogyan mutassuk be programunkat a Kutatók Éjszakáján. Beszéltünk arról, milyen módon tudnánk bevonni a munkába BME-s és ZAK-os diákokat, illetve hogy milyen témákban, milyen célcsoportoknak tudunk kiírni programokat. A szeptember 1-i találkozónkon véglegesítettük a kiírások tartalmát. Mivel a projekt nagy mennyiségű hangfájl feldolgozását (elemzését, felismerését, átalakítását stb.) igényli, szükségét láttuk, hogy diákok segítségével létrehozzunk egy MI alapú hangkatalogizáló rendszert. Ezzel a rendszerrel a felhasználók könnyedén kereshetnek és tölthetnek le hangfájlokat különböző kulcsszavak alapján, és akár egy neurális hálót is taníthatnak a hangminták kategorizálására.
A másik kiírást olyan diákoknak szántuk, akik szívesen részt vesznek hangfelvételek – környezeti hangok és hangszeres hangok – készítésében, és érdekli őket a field recording, illetve a hangtáj műfaja. A hangkatalogizáló rendszer tervezésében Szerednik László, egy BME-s diák is részt vett. Szeptember közepén megtartottuk az első megbeszélést, melynek eredményeképpen előzetes specifikációk és látványterv készültek a rendszerhez. A hónap folyamán olyan szoftvereket/programnyelveket tanulmányoztam, amelyek a mesterséges intelligencia segítségével kezelnek nagy hangadathalmazokat, és amelyek az adathalmazok analíziséből számomra értékes, a zenei kompozíció segítésére alkalmas zenei eredményeket, adatokat nyújtanak.
A Kutatók Éjszakájára egy előadással készültem, amelyben összefoglaltam azokat a – nyáron és szeptemberben – végzett tanulmányaimat, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen zenei algoritmusok léteztek a zenetörténet folyamán, amelyek segítségével csökkenteni lehetett az emberi jelenlétet a zenei alkotásban. Elkészítettem egy Mozart Musikalische Würfelspiel című alkotásának relizációjára és elemzésére alkalmas szoftvert, amellyel dobókocka, illetve véletlengenerátor segítségével lehetett játszani. Az előadás időben utolsó példája Beethoven X. szimfóniája volt, amelyet 2019-ben készítettek kutatók és zeneszerzők a mesterséges intelligencia segítségével.
Szigetvári Andrea
Fotó: Vlad Vasnetsov, pixabay.com
