Hogyan őrizhető meg az alkotó eredetisége? Miért hasznos, ha egyetlen tudományágon túlmutató projekttel foglalkozunk? A jövőben az emberé vagy a mesterséges intelligenciáé lesz az alkotói szerep? Ilyen izgalmas kérdésekről beszélgettünk dr. Grad-Gyenge Anikóval, az Üzleti Jog Tanszék habilitált docensével és dr. Forstner Bertalannal, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék docensével. Mindketten zenei háttérrel csatlakoztak a rezidenciaprogramhoz, és keresztezve tudományágaikat, létrehozták a mesterséges intelligenciáról, zenéről és szerzői jogról szóló témájukat, melynek pályázatát Szigetvári Andrea zeneszerző nyerte meg.
Mi inspirálta Önöket abban, hogy részt vegyenek a programban? Mi volt a fő motiváció?
dr. Grad-Gyenge Anikó: Bár jogász vagyok, az egyetemen pedig főleg műszaki szakemberek dolgoznak, az együttműködés rámutatott arra, hogy más nyelvet beszélünk, de fontos, hogy megértsük egymást. A művészeti rezidenciaprogram remek platform erre. Bár elsősorban művészeknek és technológiai szakembereknek szól, nekem van művészi hátterem, hiszen zenei pályára készültem és zenetudományt tanultam a Zeneakadémián. Szűkebb kutatási területem a szerzői jog és a szellemi tulajdonjog, ahol a mesterséges intelligencia kezelése, alkotói képessége komoly kihívást jelent. Ezért úgy döntöttünk, hogy olyan témát hirdetünk, amelyben a szerzők, a mesterséges intelligencia, a technológia és a zene egyesül és van jogi relevanciája is. A pályázati időszak alatt váratlanul nagy érdeklődés és lelkesedés érkezett a zenei oldalról. Ez az együttműködés mindenkinek hasznos lehet: A zenészek jobban megértik a technológiát, a technológiai szakemberek pedig a zeneszerzők munkáját, és a jogászok is jobban megismerik a szabályozott területet.
dr. Forstner Bertalan: A tanszéken régóta vannak együttműködéseim a művészet terén. Például a MOME-val vannak közös programjaink, ahol BME és MOME hallgatók hoznak létre múzeumpedagógiai alkalmazásokat. A Zeneakadémiával is dolgozunk több projekten, például a Kodály-módszer népszerűsítésén, vagy, hogy hogyan lehet megszerettetni a szolfézst digitális eszközökkel annak a korosztálynak, aki nem feltétlenül nyitott eziránt. Kutatási együttműködések is voltak a Jazz tanszékkel: összefüggéseket találtunk a ritmus és az agy adaptációs státusza között, tehát a ritmustartási készség növelése segíthet az írás-olvasás fejlesztésében, és megelőzhető vele a diszlexia, diszgráfia. Emellett foglalkozunk a mesterséges intelligenciával is. Kérdés, hogy ki a szerzője a generált tartalomnak, az AI vagy a programozó? Az ilyen alkotófolyamatok megnevezésére létrehoztuk a „zenetenyésztés” kifejezést.
Mit találnak izgalmasnak ebben a témában?
G.-Gy. A.: A szerzői jogi védelem azért jött létre, mert szükség van az egyén által létrehozott egyedi és kreatív alkotások elismerésére. A mesterséges intelligencia bevonása az alkotó folyamatba egy darabig még tükrözi az emberi gondolatot, döntést és kreativitást a végtermékben, de ma már a mesterséges intelligencia nagyon profinak tűnő eredményeket tud produkálni minimális emberi beavatkozással. Ez már a jelenünk tehát, nem a távoli jövőben előálló jelenségről beszélünk. Kialakul egy olyan helyzet, ahol az ember által, sok gondolkodással és energiaráfordítással létrehozott kreatív termékek nem lesznek megkülönböztethetőek a mesterséges intelligencia által létrehozottaktól. Ez számos következménnyel járhat. Ha a mesterséges intelligencia produktumai gyorsabban és könnyebben előállíthatók, akkor valószínűleg olcsóbbak is lesznek, ezért lehet, hogy kevesebb pénzt fogunk áldozni az emberi kreativitás fenntartására, így lehet, hogy kevesebb emberi alkotás fog születni. Az, hogy jó-e ez nekünk, filozófiai, morális kérdés. A jogi szabályozással kapcsolatos fontos kérdés az, hogy ha továbbra is el akarjuk ismerni az emberi kreativitást, akkor tudnunk kell azt, hogy ki az alkotó, és erre már sokszor nem vagyunk képesek.
F. B.: Az eredetiség meghatározása izgalmas kérdés, amelyre még nem találtunk teljes választ. Párhuzamot szeretnék vonni a szoftverfejlesztéssel, hiszen az automatizálási tanszéken rengeteg szoftvertervezést és írást tanítunk. Ma a fejlesztők gyakran támaszkodnak tudásbázisokra, hogy bemásoljanak kódrészleteket az új technológiákhoz. Tehát, amit valaki már kidolgozott és megírt, azt beépítik a kódjukba. A GPT modelleknél ez úgy módosult, hogy az ember megad egy általa megírt kódrészletet, hogy ezt az AI valamilyen aspektus mentén tovább fejlessze. Emiatt vannak botrányok is. A kódtenyésztők abból tanulnak, amit megadunk nekik, tehát ha valaki titkos vállalati kódot tesz föl, az később a modell tudásbázisának része lesz és így kiszivároghat vállalati vagy üzleti titok, ami igazából szellemi tulajdon. Ugyanez vonatkozik a zenére is. Az AI zenetenyésztő szoftverek azokból az elemekből dolgoznak, amiket betanítottak nekik, legyen az Beethoven, Wellhello, vagy bármi. A kérdés az, hogy a beépülő elemeknek mi a jogi státusza? A zenével kapcsolatban tehát az a kérdés, hogy hogyan tudjuk meghatározni, hogy az AI valóban valahonnan származó, már létező motívumokat, ritmusképleteket, vagy akár összhangzattanilag ismerős témákat használ. Ezek izgalmas kérdések, amelyekre talán választ találhatunk, de lehet, hogy csak izgalmas utakat fedezünk fel a folyamat során.
Hogyan látják a projektben a közös munkát?
G.-GY. A.: Szerencsére Szigetvári Andrea zeneszerző nyertes pályázata egy olyan programot ír le, amely lehetővé teszi azt, hogy tudjunk sok kérdésről közösen gondolkodni, és a hallgatóink is be tudjanak ebbe kapcsolódni. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy kommunikációs vagy közgazdász hallgatók összeülhetnek informatikus vagy villamosmérnök hallgatókkal és közös kísérleteket hozhatnak létre. Különlegesen jó helyzet, hogy ezt egy éven keresztül tudjuk csinálni, mert például ugyan egy konferencián is tudunk találkozni, de az egy-két nap után véget ér, most viszont majd újra és újra össze tudunk jönni beszélgetni, kísérletezni.
F. B.: Mindig is szerettem interdiszciplináris témákon dolgozni, amelyek túlmutatnak egyetlen tudományterületen, például mérnöki tudomány, informatika stb. A kutatások is mindig valamilyen külső cél felé irányulnak, mint például az oktatás. Szerencsés helyzetben vagyok, mert korábban már dolgoztam jogászokkal és zenészekkel, tehát nem lesz számomra idegen a közös munka. Azonban sosem tudhatjuk előre, hogy azokkal, akikkel együtt dolgozunk, milyen gondolkodásmódot hoznak magukkal, és hogyan gazdagíthatjuk egymást. Ez a folyamat nem arról szól, hogy Andrea eljön hozzánk a Zeneakadémiáról, és mi mentorok megmondjuk neki, mit hogyan kell csinálni, hanem mindannyian tanulni fogunk egymástól. A hallgatóknak is valószínűleg olyan friss, újszerű meglátásaik lesznek, amelyekre mi nem is gondoltunk, hiszen más környezetben nőttünk fel. Azt gondolom, hogy olyan új gondolatok fognak megjelenni, amelyek tágítják a látókörünket.
Mit gondolnak az alkotó és a mesterséges intelligencia kapcsolatáról? Az utóbbi átveheti az embertől az alkotó szerepet?
G.-GY. A.: Szerintem a jövőben nagyobb figyelmet fogunk fordítani erre. Izgalmas kérdés, hogy hogyan válik ez láthatóvá. Felmerülhet a kérdés, hogy fel kell-e tüntetni a szövegeken, hogy azokat az AI generálta vagy ember készítette. Ezt még nem tudjuk pontosan, hogyan fogjuk kezelni. Azonban én is úgy gondolom, hogy a művészet nem fog megszűnni, mivel az emberi létezésben mélyen gyökerezik, hogy kreatív módon szeretnénk kifejezni magunkat. Ugyanakkor át fog alakulni, és azt hiszem, az lesz a feladatunk, hogy nyomon kövessük ezt az átalakulást, és hogy csökkentsük az ezzel kapcsolatos társadalmi pánikot. Mi magunk is alakulni fogunk ezekkel a változásokkal. Mást fogunk csinálni azok helyett a dolgok helyett, amiket a mesterséges intelligencia könnyebben, egyszerűbben, olcsóbban meg tud majd csinálni.
F. S.: Szerintem átvenni nem tudja. Tud adni műalkotásokat, amik akár kreatívak is lehetnek ha a kreativitást úgy definiáljuk hogy eddig össze nem kapcsolt területek összekapcsolása, akár egy rajzban zenében, bármiben. Személy szerint több ilyen képgeneráló modellt is kipróbáltam, és azok eredményei gyakran olyan alkotások, amelyeket szívesen feltennék a falra. Gyakran mondom az elsőéves hallgatóknak, hogy nem arra kell fókuszálni, hogy az AI elveszi-e valaki munkáját. Máshonnan érdemes erre nézni, ugyanis a művészek megtalálhatják azt a pontot, amikor az AI, ha nem is mentoruk, de összefüggésekre rámutató segédeszközük, vagy az iparos munkarész befejező eszköze tud lenni.
Nagy Tímea, Demjén Orsolya
Kiemelt kép: Nagy Tímea
