Vranek Hedvig Kaotikus (újra)tervezés című záróprezentációjában részletesen bemutatta az alkotófolyamat egészét, amelyet Károlyi György fizikus segítségével a BME Művészeti Rezidenciaprogram keretében három hónap alatt végzett.
Először is szeretném kiemelni a következő két gondolatot, amelyek a kezdetekkor nagyon inspirálóan hatottak rám és amelyekre nagyon jól fel lehet építeni egy ilyen projektet: Ezt a pillangóhatás elnevezéssel szemléltetjük Edward Lorenz nyomán, akinek híres megfogalmazásában „egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon”. Ez egy nagyon szemléletes idézet, amely olyan erős túlzásokra és kontrasztokra épít, amelyek formailag megjeleníthetőek. A test mozgása is előidézhet akár hasonló állapotokat, új formákat. Illetve a másik példa: „Kevésbé lezárt terület azon esetek vizsgálata, amelyekben a kaotikus, bonyolult viselkedés csak átmeneti. Akár azért, mert a viselkedés egy idő után kilép a bonyolult lehetséges kimenetelek tartományából, akár azért, mert elfogy a kezdeti lendülete, és a mozgás lassan leáll. Mindeközben a viselkedés hosszú ideig is lehet bonyolult, és a végső, egyszerű állapota nagyon érzékenyen függ attól, hogy honnan és hogyan indult.” Ez alapján megfogalmazható, hogy mit várok a mozgástól, annak jellegétől, kiszámíthatatlanságától egy ilyen jellegű projektben.
A káoszelmélet és a divat egymástól nagyon eltérő területek, ezért alaposan át kellett gondolnom, hogy merre induljak és rengeteget kísérleteztem. Ez egy olyan téma, amivel hónapokat vagy akár éveket el lehetne tölteni. Nagyon újszerű projekt, amiből 3 hónap alatt megpróbáltam a maximumot kihozni. Magát az elfogyó káoszt én olyan irányból közelítettem meg, hogy párhuzamot vontam az emberi test által kiváltott mozgás és a ruha kapcsolata közt. Azzal a gondolattal indultam el, hogy az ember nem tud két teljesen egyforma mozdulatot produkálni és egy textil sem mozdul soha kétszer ugyanúgy.
Az ösztöndíjas időszakot Károlyi Györggyel konzultációkkal kezdtük, amely során bevezetett a káoszelmélet alapjaiba, kaptam néhány tudományos folyóiratot és képanyagot, ahol elkezdtem megvizsgálni különböző, jellemzően folyadékáramlások formai jellemzőit, majd közösen kijelöltük azokat a hívószavakat, amelyekkel formai és felületbeli szempontokból el tudtam indulni. Gyuri saját szimulációit alapul véve kiválasztottam néhány egymástól nagyon eltérő formát, majd az egyikkel kezdtem el további tapasztalatokat gyűjteni. Eleinte nem nagyon nyúltam hozzá az eredeti formához, inkább különböző színállásokat próbáltam ki, majd megnéztem, hogyan működik, ha vonalra és foltra bontom, hogy a legjellemzőbb formák jöjjenek elő. Majd ahogyan ezt folytattam az eddig tapasztaltak és tanultak alapján, egymáson több réteget elcsúsztatva egy nagyon érdekes, vibráló hatás kezdett előjönni. Majd ugyanezeket — a már mondhatni grafikákat — transzfernyomtuk egy áttetsző organzára, aminél ez a hatás csak tovább fokozódott és egy izgalmas felületi játékot lehetett vele létrehozni.
Emellett nemcsak mintával, hanem felületmegmunkálásokkal is kísérleteztem, hogy a kijelölt hívószavak alapján mi az, amit ki tudok alakítani; próbáltam különböző, áramló formákat létre hozni. Továbbá, mivel a káoszelméletre jellemzőek az erős kontrasztok, úgy gondoltam, hogy ezt textilekkel is meg kell mutatnom, ezért nagyon merev és nagyon könnyed textileket párosítottam egymással úgy, hogy az anyag mozgásra való képessége megmaradjon. Végül ezt egy olyan megoldásban találtam meg, hogy az egyik grafika alapján lézervágással létrehoztam egy súlyozott textilt, amely során egy könnyű organza alap mozgását torzítom el, ezzel is tovább erősítve a mozgás kiszámíthatatlanságát. Ez a későbbiekben egy fontos eleme lett a tervezésnek.
A kiválasztott hangulat végül egy monokrómabb változat lett, mert emellett sokkal jobban érvényesül a mozgás. Ha erős színeket használtam volna, az nagyon elvitte volna a lényegről a figyelmet. Egy sorozatban, színekben kifejthető lenne még a téma, viszont így, hogy egy darab készült és a mozdulatokra tervezés volt a cél, inkább ennél maradtam. Majd ezzel párhuzamosan elkezdtem a tervezési folyamatot, amely során az volt az elképzelésem és célom, hogy a különböző paneleket, a könnyed, levegős és a súlyozott textileket úgy helyezem el a testen, hogy minél kevesebb ponton rögzítem, ezzel minél nagyobb teret hagyva a szabad és kiszámíthatatlan mozgásnak. Erre készítettem sok variációt különböző arányokkal, de nagyon fontos volt, hogy csak azt követően véglegesítsek bármilyen formát, miután élesben kipróbáltuk Nagy Franciska balettművésszel. Ez a tapasztalás és a tervezés egy egymásra ható folyamat volt, mert a mozdulat alakítja ki a formát. Meg kellett vizsgálni, hogy hogyan kell a testre rögzíteni a textileket úgy, hogy azok ténylegesen működőképesek legyenek. Így alakult ki a végleges forma, melyet egy unitarddal, egy aszimmetrikus overállal ötvöztem, mert ez a forma is ráerősít a mozgásra, csak egy másik megközelítésben. Ehhez terveztem az egyik korábbi folyadékáramlás szimulációról készített vonalas grafika alapján egy örvénylő, de mégis testre torzított mintát egyeztetve a szabásmintával.
Maga az elfogyó káosz a projektben abban a pillanatban valósul meg, amikor a mozgás, vagyis a tánc leáll és minden visszatér egy kiszámítható, nyugalmi állapotba. A Károlyi Györggyel folytatott konzultációink során rájöttem, hogy a káosz mindenhol körülvesz minket, mindenhol jelen van; a reggeli kávénktól kezdve a belélegzett levegőig, így erősen adta magát a gondolat, hogy ez végül egy összművészeti eseménnyé nője ki magát, mert jelen van a mozgás, a tánc, a zene és rengeteg audiovizuális inger is. Izgalmas tapasztalás volt a folyamat, ahol összeadódtak a különböző művészeti kifejezési formák és a tudomány.
Vranek Hedvig
A cikkben szereplő fotókat Andrea Merlo készítette.
Kiemelt kép: Zakariás Fanni, Odegnál Bettina, Bakos Szonja
