A személyes, a tudományos és a művészeti indíttatás összetalálkozása – interjú Halász Györggyel

Építészmérnök hallgatóként ismerkedett a művészet világával, amivel most újra kapcsolatba kerül a BME Művészeti Rezidenciaprogram keretében. Halász György DLA adjunktus, az Anyagtan, anyagszerkezet című téma vezetője szerint „minden összefügg mindennel”.

Mit talált vonzónak a rezidenciaprogramban?

Tőlem sem áll távol az alkotás, régebben, hallgató koromban részt vettem grafikai munkákban, emellett a programhoz hasonlóan, én is úgy látom, hogy a művészetnek és a tudománynak valóban van közös metszete. Oktatóként sok a feladat, a munka, de mikor szembe jött velem a felhívás, azt gondoltam: „vágjunk bele”. Emberközelinek érzem ezt a programot, a személyes kötődés miatt is. De azért is fontosnak tartom, mert tanszékünk, az Építőanyagok és Magasépítés Tanszék pár évvel ezelőtti összevonás eredménye, és ennek is lehetne egyfajta szimbóluma a művész munkája. Tehát amikor jelentkeztem, az jutott eszembe, hogy az átalakulásnak jelképe és honorálása is egyben a művészekkel való közös munka.

Akkor ez inkább hivatástudat, mint személyes indíttatás?

A személyes indíttatás is jelen van: bár napi szinten nem veszek részt képzőművészetben, de építészként végeztem a BME Építészmérnöki Karán, így a személyes kötődésem még az egyetemi éveimre tekint vissza, amikor a tanulmányaink szerves része volt az alkotás. Szerintem a hivatástudat nem megfelelő megfogalmazás, ez inkább egy gesztus a tanszék felé, és ha a munkafolyamat során készül egy mintadarab, amit mi esetleg megtarthatunk, akkor egy kis „jó” talán maradhatna itt is. Ez persze nem kötelező része a rezidenciaprogramnak, csak egy elgondolás, amiben esetleg összeérhet a személyes indíttatásom a tanszékével és a pályázó művészével.

Az Építőmérnöki Karon az oktatásban nincs is kapcsolat a művészetekkel?

A BME-n a legművészibb beállítottságúak talán az építészek, így azzal, hogy átjöttem az Építőmérnöki Karra, ez a terület egy kicsit háttérbe szorult. Ez rendben van így, hiszen az építőmérnököknek nincs szükségük ennyi művészeti oktatásra. Emiatt is nagy kedvvel szoktam végig sétálni az egyetem folyosóin és megnézni, hogy miket alkotnak az építész hallgatók. Természetesen nálunk is vannak szép dolgok, csak az építőmérnöki területnek másban rejlik a szépsége. De az egyetemen kívül tervezőként dolgozom együtt építészekkel. Mondhatjuk, hogy ma is szoktam „színezgetni” néha.

Mire számít az együttműködéstől?

Jó előérzeteim vannak. A nyertes pályázó, Hajas Katinka portfóliója és a meghirdetett téma illenek egymáshoz. Egyrészt mert a szobrászat, mint képzőművészeti ág kézzelfogható alkotásokat állít elő, másrészt mert Katinka képzőművészetében megjelenik az az anyaghasználat, amit mi is képviselünk a laborban. A tanszékünk foglalkozik fenntarthatósággal, az anyagok öregedésével, azzal, hogy mi történik egy anyag életciklusa során, hogyan lehet tőle „megszabadulni”, ha már nincs rá szükség. Az energiatudatosság jegyében működünk és kutatunk. Katinka portfóliója így szakmailag is kapcsolódik hozzánk. Minden összefügg mindennel.

Miben tudna fejlődni az együttműködés során?

Nem gondoltam eddig arra, hogy nekem is lesz ilyen nyereségem a programból. Nem tudom, hogy ez cél-e egyáltalán? De az anyagmegmunkálással kapcsolatban biztos, hogy tudnék tanulni a művésztől, például a szerszámkezelésről. Emellett kaphatok egy újabb, művészi látásmódot, ami valószínűleg csak áttételesen tud hasznosulni az oktatásban, de a művészvilágba való betekintés biztosan üdítő és bohém. Alapvetően számomra a művész támogatása a prioritás.

Hogyan mutatná be a laikus közönségnek a témáját? Mik a legérdekesebb pontjai?

Az egyik érdekessége az lehet, mikor egy új technológia, anyagfajta születik a kutatások során. Az emberek szeretik a szép termékeket, de általában az is érdekli őket, ha a művészeti értéken túl a koncepciót is megismerik. Amit nálunk a laborban létre lehet hozni, ha még nem is alkalmazott művészet, de ebben a megközelítésben értelmezhető annak. „Extrém” kísérleteket is tudunk végezni, amire a művésznek alaphelyzetben nincsen lehetősége a házi stúdióban. Ez olyan lehetőség, amely a művészi ötlettel párosítva egyedülálló eredményre vezethet, és a nagyközönség számára is érdekes lehet.

Liptai Melitta