A tudomány és művészet kapcsolata nem újkeletű téma. Sok tekintetben hasonló a tudomány-vallás dualizmusához: van, aki szerint kiegészítik egymást, magasabb szinten összefüggenek, míg mások ellentétbe állítják őket. A két terület elválasztása a modernitáshoz kötődik: mint tudjuk, a régmúlt idők polihisztorai egy személyben kutatták a természet titkait és áldoztak a múzsák oltárán. Ebben a cikkben azt járom körül, miként vélekedtek az újkor híres tudományművelői a művészetről – vajon egymást erősítő, vagy szögesen ellentétes területként definiálták szakmájukhoz képest?
Érdeklődés mint a létezés motorja
„A titokzatosnál nincs csodálatosabb. Alapvető érzés ez, ott áll az igazi művészet és az igaz tudomány bölcsőjénél. Aki nem ismeri, aki nem tud többé csodálkozni és nem érez meglepetést, az olyan, akár a halott, akinek lezáródott a szeme” – állítja Einstein. A megismerés, a felfedezés vágya tehát közös mindkét esetben: az eddig rejtetten létező feltárása, leírása vagy anyagba öntése olyan vágy, ami hajtja a művészt és a tudóst egyaránt.
Nem elhanyagolható szempont továbbá a személyes motiváció. Ahogy Jacob Bronowski, brit biológus-matematikus írja: „a tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját művében, mint a költő”. Máshol pedig így nyilatkozik: „Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész (…)”. A XXI. század emberének ez a legkevésbé sem furcsa, melyhez valószínűleg hozzájárul korunk individualista szemlélete, a „valósítsd meg önmagad!” közhellyé vált, mégis erősen bennünk élő jelszava.
Az ember a középpont
Selye János világhírű stresszkutató, vegyész-belgyógyász szintén nem szeparáltan, hanem teljes egészben gondolkodik. Mint írja: „a tudomány nem csak felfedezés, hanem életszemlélet, jellem, temperamentum és képzelőerő dolga is. Korunk a tudományra épül, és igényli a tudós emberek megnyilatkozását, indítékainak, eszméinek, véleményének ismeretét”. A képzelőerő alapvető táptalaja a művészetnek, és Selye véleménye alapján a tudománynak is. Max Planck fizikus, a kvantummechanika megalapítója még tovább megy: „a Tudomány sosem képes a Természet végső rejtélyeit megoldani, mivel a rejtélynek mi magunk is részei vagyunk”. Ezek alapján kijelenthető, hogy a középpont mindig az ember: legyen bár művelője vagy befogadója a tudománynak, mindenképp ő lesz a kezdő-és végpont, hiszen mindkét terület általa és érte jön létre, ő műveli a kifejezés és a befogadás által, illetve ő profitál eredményeiből az újabb és újabb felfedezések során.
Gáspár Csilla
Képek forrása:
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/muveszet-kreativ-utca-falfirka-1227497/
