Bioart Magyarországon: Az élet újraértelmezése a művészetben

A bioart egy olyan művészeti terület, amely összeköti a természetet és a technológiát, lehetővé téve az emberek számára, hogy mélyebben megértsék és vizualizálják a biológiai folyamatokat és a természeti rendszereket. Ezek olyan élő sejtekből álló alkotások, melyek fejlődhetnek, átalakulhatnak, de idővel mindenképp az enyészeté lesznek.

A bioart művészei különböző eszközöket és módszereket alkalmaznak, hogy megjelenítsék a biológiai rendszerek, organizmusok és ökoszisztémák különféle aspektusait, ez hazánkban is elterjedt. Magyarországon állította ki egy művét Laura Beloff finn művész, illetve magyar alkotók is részt vesznek ebben a kreatív folyamatban, például Bubla Éva és Barta Zsolt Péter. Mindhármuk célja műveikkel, hogy kiemeljék a természet és az ember közötti kapcsolat fontosságát.

Fotó: Ana Setyardyani Putri (2019): Légzésre kijelölt hely, Barta Zsolt Péter: Üvegház (2008)

Bubla Éva Légzésre kijelölt hely című interaktív installációja a köztéri művészeti fesztiválokat összefogó európai In situ (Un)common place című projekt keretén belül jött létre. Felhívja a figyelmet a tiszta levegő fontosságára, az emberi tevékenységek hatására és a zöldterületek levegőtisztító szerepére. A művész egy valóban létező teret készített el, amelyben olyan installációk voltak, melyek különböző relaxációs légzőgyakorlatok elvégzésében segítettek, kapcsolódva a környezethez. Célja, hogy megszólítsa a helyi lakosokat és járókelőket, és újszerű módon érzékenyítse őket a köztér és közös ügyeink iránt, lehetővé téve ezek művészi, testi és érzékszervi megtapasztalását.

Ehhez hasonló üzenettel dolgozik Barta Zsolt Péter, már 12 éve az Üvegház című sorozatán. Ez a fotósorozat, egy valóban működő vegetációt mutat be egy természettől elidegenített környezetben. Az így készült fényképek azért nevezhetőek bioart-nak, mert magát a folyamatot örökítik meg. A felhasznált növények biológiai erejüknél fogva beszínezik zöldre az üveget, fémet, követ és a körülöttük lévő falakat, azaz átformálják a mesterséges közeget. Ez a művészeti installáció összeköti a városi környezetet a természetes növényzet bemutatásával, rávilágítva arra, hogy milyen fontos a zöldterületek megőrzése és megújítása a városi életben.

Fotó: Orbán Péter

Laura Beloff Pisilőpont című alkotása Az átmenetiség emlékművei című szabadtéri művészeti és tudományos kiállítás részeként a Szent György-hegyen volt. A Pisilőpont egy multiszenzorokkal ellátott toalett-szobor, amiben fából készült bioakkumulátorok és egy üvegedény található. Ebben emberi vizelet van tárolva, ami egy LED égőt aktivál. A vizeletet egy gipszből készült tölcsér és csörlő segítségével lehet feltölteni. Aki ezt szerette volna kipróbálni hozhatott magával vizeletet, de akár a helyszínen is elvégezhette a dolgát. A szobor felhívja a figyelmet arra, hogy az ember és a természet kapcsolata milyen összetett és ellentmondásos, ezt az undor érzésével hangsúlyozza. Ez az ellentmondás például akkor jön létre, ha a természetben járunk és emberi ürülékkel vagy vizelettel találkozunk, mivel ez elvesz az élményből, amit egyébként adni tudna az ott töltött idő. Ebből következik, hogy ez az alkotás arra ösztönzi az embereket, hogy gondolkodjanak el azon, milyen határokat húznak a természettel szemben, és milyen hatással lehet ez az ott töltött idejükre.

Ezek a bioart alkotások nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem arra is késztetnek minket, hogy mélyebben megértsük és becsüljük a természet és az emberi tevékenységek közötti összefüggéseket. A bioart által közvetített üzenetek segíthetnek abban, hogy tudatosabban éljünk és felelősséget vállaljunk a környezetünkért, miközben kreatív módon fejezzük ki gondolatainkat és érzéseinket a természettel kapcsolatban.

Hajdu Blanka

Kiemelt kép: pexels.com