Ha rápillantunk egy festményre, az alkotó keze nyomának aprólékos vonásait láthatjuk. Egy képet, amely valamit ábrázol, közöl velünk. Vannak azonban a festményeknek olyan rétegeik, melyeket szabad szemmel nem látunk. A restaurátorok képesek mélyebbre ásni ezekben a rétegekben, és számos hasznos információt nyernek a képek állapotáról. A következőkben olyan fototechnikai eljárásokat mutatok be, melyek a restaurálás feltáró munkálataiban fontos szerepet játszanak.
Ha normál fényben képet készítünk, azt látjuk, amit szabad szemmel is érzékelünk. A látható fény az emberi szem számára érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az elektromágneses sugárzáson belül a következő főbb hullámhossztartományokat szokás megkülönböztetni: rádióhullámok, mikrohullámú sugárzás, infravörös sugárzás, ultraibolya sugárzás, röntgensugarak és gamma-sugarak. A restaurátorok munkája során főként az ultraibolya, az infravörös és a röntgen sugárzás bír nagy jelenetőséggel, ezek sajátosságait használják ki a kutatások során.
Ha a szakemberek arra kíváncsiak, melyek a képnek az eredeti részei, és melyek azok, amelyeket később adtak hozzá, készíthetnek UV-lumineszcens felvételeket. A felvétel során a kép az UV lámpával kap egy sugárzást, és azt az energiát úgy adja vissza, hogy a látható tartományban fényt bocsájt ki. Ilyenkor a gyanták, lakkok sárgászölden lumineszkálnak, és bizonyos pigmentek is erősebben lumineszkálnak, mint mások. Ilyen pigment például az ólomfehér. Minél régebbi egy lakk, annál erősebben lumineszkál. A felvételeken az utólagos, friss beavatkozások sötétebben jelennek meg, mint a környezetük, ilyenkor látható, hogy korrigálták a festményt. A lentebb látható képen (Orosz ikon, 19. század második fele [?]) a nyitott könyvek, a templom, a képmezők és dicsfények kontúrja erősen lumineszkál, így itt valószínűsíthető az ólomfehér használata. Valamint szintén jól megfigyelhetőek a legutóbbi beavatkozások, amik a felvételen sárgászöld foltokként jelentkeznek.
Infravörös tartományban a pigmentek fedőképessége – az, hogy egy réteg mennyire takarja az alsóbb rétegeket – megváltozik. Ez azért fontos, mert ennek segítségével az alsóbb, például az átfestés alatti eredeti rétegek is tanulmányozhatóvá válnak. Ennek oka, hogy egyes pigmentek elnyelik a sugarakat, mások átengedik vagy visszaverik őket. Ezért az infravörös felvételeken a festmény másfajta kontrasztviszonyban jelenik meg. Bizonyos pigmentek, mint például a poroszkék, sötétebben fognak megjelenni, mint a környezetük, mások, például a cinóber, pedig világosabban. A festményről készült felvételeken láthatók azok a sötétebb részek, melyek az infravörös sugarakat elnyelik, például a kék ruhák. Ezen kívül jól látható, hogy a vörösek világosan, szinte fehéren jelennek meg. Mivel a felvételeken a festmény kompozíciója másfajta kontrasztviszonyban jelenik meg, mint normál fényben, az infravörös képeken a figurák kontúrvonalai sokkal érzékletesebbek. A módszernek köszönhetően az eredetitől eltérő tulajdonságú pigmenteket is felfedezhetjük.
Ha röntgensugárzásnak vetjük alá a műtárgyat, bizonyos pigmentek erősebben gyengítik a sugarakat, mások kevésbé. Ez attól függ, hogy mekkora az elemnek az atomszáma, mert a nagyobb atomszámú anyagok, mint az ólomtartalmú pigmentek, jobban gyengítik a sugarakat, emiatt a felvételeken világosabban jelennek meg. A lenti festményen látható, hogy a zöld átfestés alól előbukkant a nagy atomszámú anyagot tartalmazó pigmenttel festett ruha. A radiográfiás felvételek segítségével a festmény tényleges hiányairól is információkat kapunk. A kiegészítések környezetükhöz viszonyítva sötétebb-világosabb foltokként jelennek meg. A lenti képen kiegészítések figyelhetők meg többek közt a felső területeken, Krisztus és Mária fejéig, Szent János ruháján és a nyitott evangéliumos könyvön.
A bemutatott eljárások csupán példák a számos tudományos eljárásokra, melyeket a restaurátorok egy alkotás feltárása során használnak. Az aprólékos kivitelezés, a művészi érzék mellett nagy hangsúlyt fektetnek egy műtárgy megismerésére, hogy minél precízebben, valósághűbben tudják helyreállítani eredeti állapotában.
A műtárgy restaurálás utáni állapota a lenti képen látható:
Bakonyi Lilla
Források: Galambos Éva: Általánosan a festett műtárgyak fotótechnikai és mikroszkópos vizsgálatairól. In: Kovács Petronella: Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetek 5. Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2006, 52-60.; a röntgen-radiográfiás vizsgálatról: http://www.fineartconservation.ie/x-radiography-4-4-45.html; az ikonról: Bakonyi Tímea: Orosz ikon, 19. század második fele? – Természettudományos vizsgálatok. MKE Restaurátor Tanszék, Budapest, 2013.
