Elismerjük-e irodalomként a technológia vívmányai alkotta szövegeket?

Magyarországon a 90-es évek közepén, 1994-ben debütált az első versgenerátor program, illetve a hozzátartozó „használati utasítás” Papp Tibor találmányaként. A könyvnek – amit egyébként a mai napig meg lehet vásárolni – az elejébe csúsztatott egy lemezt, amit az olvasónak kell behelyezni a számítógép lemezolvasójába. A könyvben részletes leírás található, mely végig segíti az olvasót az irodalomhoz való hozzáféréshez. A korai megalakulás, illetve az író szándékos döntése eredményeként a versek csupán pár másodpercig érhetők el. Papp Tibor nem állított be olyan parancsot a gépen, melynek segítségével ki lehetne nyomtatni a verseket, melyek a címbéli utalás szerint disztichonban íródtak.

A program viszont képes arra, hogy megközelítőleg tizenhatbillió disztichonnal szórakoztassa az olvasót. Ez a szám óriási, több évre, sőt egész életünkre elegendő olvasmányt nyújt. Mindegyik vers egyedi, a program nem generálja kétszer ugyanazt a verset. A lemez megközelíthető a mai e-olvasó távlatából is. Pár grammnyi elektronikus eszközbe van „elrejtve” az emberi agy számára felfoghatatlan mennyiségű szöveg. Azonban egy apró különbség mégis van a Disztichon Alfa és a hagyományos e-olvasó között. Míg az e-olvasón található szöveghez egyértelműen tudunk szerzőt társítani, addig a lemez segítségével megnyitott szövegeknek nem egyértelműen határozható meg az alkotója.

A szerző, Papp Tibor saját magát a disztichonok alkotójának tartja, de emellett könnyed természetességgel az olvasót is elismeri társalkotóként, hiszen az olvasónak kell kettőt rákattintani egy ikonra, hogy a képernyőn megjelent vers egyáltalán látható legyen. Papp Tibor úgy alkotott szövegeket, hogy a kész „terméket” ő valójában sohasem látta, és mindegyik disztichont nem is láthatja, hiszen egyedi verseket generál a program minden egyes olvasónak külön-külön. Habár kétségkívül el kell ismerni a Disztichon Alfa kreatív mivoltát, az irodalmi minősége mégis megkérdőjelezhető. Egy vershez hozzátartozik a költő adott pillanatában átélt lelki állapota, gondolatai, személyisége. Az, hogy ez megtalálható-e egy lemez által közvetített, az író által sosem látott disztichonban, az a befogadó személyes ízlésésén múlik.

Szőnyi Franciska