Galaktikus távlattól a nanométeres elemzésig

Amikor elindult a pályázati lehetőség a BME rezidenciaprogramjára, számos témát meghirdetett az egyetem. Művészeink jelenleg a mozgás és a művészet kapcsolatával, műszaki színtannal és az áramlások szépségével foglalkoznak. Így azonban vannak témák, amikkel a kiválasztott művészek ebben az évben nem dolgoznak. Ebben a cikkben már létrejött koncepciókat mutatunk be – hogyan lehetett volna megközelíteni az idén kimaradt témákat?

Élet és annak motorja – a Földön túl is

A biomechanika területén tulajdonképpen mérnöki és az orvostudományi elemek találkoznak. Izgalmas ez a párosítás, ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy bármilyen biológiai szervezetet mechanikai szempontból vizsgáljunk, s ennek vizuális aspektusa abszolút képes lehet a művészi energiák felébresztésére. Nem is csoda, hogy népszerű témája a képzőművészetnek.

Elsők közt adja magát, hogy érdemes az emberi mozgás és az abból származó energia megjelenítésének alapul szolgálnia. Ez az ötlet vezérelte például a Hole Zero + Timeless Kinetic Art Sculpture koncepciójának megalkotóit. A még 2020-ban beadott pályázat egy, a tudomány, az építészet és a technológia ötvözeteként megvalósítható installáció terve, ami parametrikus és kinetikus tervezési módszerekkel lenne megalkotható – olvasható a Data Aided Design honlapján. A pályázati terv egy interaktív installációról szól, aminek szerkezetében olyan kinetikus paneleket helyeznének el, amik reagálnak az emberi mozgásra és a helyszínen gyűjtött környezeti adatokra. A moduláris mozgás és a kinetikus világítástechnika azt tenné lehetővé, hogy a hatalmas hurkon átsétálva gyakorlatilag azt tapasztalják meg a járókelők, hogy milyen lehet egy feketelyuk közepében lenni. A műalkotás, ha megépül, egy mexikóvárosi tér központi eleme lehet.

Ugyanakkor nem csak az emberi tervezés és mozgás produkálhat tudományos-művészeti koncepciókat. Az állatvilág szintén tartogat potenciális témákat a biomechanika művészi vonalán. Egy ilyen példa a chicagói The Machine Inside: Biomechanics nevű kiállítás is. Olyan tudósok dolgoztak össze ennek a tárlatnak kidolgozásakor, akik az élővilág kutatása során új adaptációkkal és alkalmazásokkal kísérleteznek – ezeket tekinthetjük meg a kiállításon. Szerintük a biomechanika és a biomimikri ezen eszközei fantáziát kelthetnek mérnökökben és designerekben egyaránt. Halak, amelyek testhosszuk felére képesek kitátani szájnyílásukat, vagy az acélnál is erősebb pókhálók – többek közt ilyen vizuális megjelenítési formákkal foglalkoznak ezek a kutatók.

forrás: Field Museum

H.R. Giger Alien című alkotása talán ismerős lehet. Tavaly, 2021-ben egy berlini kiállításra Mire Lee újraalkotta a sci-fiből ismert lényt többek közt betonból, valamint szivárgó acél- és szilíciumkábelekből. A biomechanika itt egészalakos Alien-szobrok, de néhol a plafonról lógó massza vagy konkrétan lüktető nyálka megjelenítésében köszön vissza. Ijesztő vizuális élményt nyújtanak a szobrok és installációk, amiknek egyébként érdekes művészetfilozófiai megközelítése is lehet (frieze.com). Még egy ötlet a szerves anyagok mechanikájának alkotásszerű ábrázolására.

forrás: frieze.com

Érdekes gondolat, hogy a biomechanika tehát egyfajta híd is lehet a földi élet és a földönkívüliség kutatása között. Nem csak mérnöki és tudományos, hanem egyértelműen művészeti értékkel is bírhat. 

A nanovilág és a betondzsungel közt

Építőanyagokkal, anyagszerkezetekkel főképp az építőmérnökök foglalkoznak. Jelszavuk a biztonság, a tartósság, a környezet és a formálás. Hogy is ne lehetne ennek művészeti aspektusa?

Egy fiatal német művész, Clemens Behr Noasis nevű kiállítása egy plexi-beton-oázisba kalauzalja el látogatóit. Klasszikusan állítja szembe az építészetet a természettel, így keveredik a városi élet és a sivatag közepén viruló paradicsom hangulata. A műanyagból készült növények közt a fény- és árnyékhatások játéka tükrözi vissza a nagyváros nyüzsgését. A meredek betonfalak és hatalmas tükrök az állandó mozgást és metamorfózist idézik elő. A könnyű formák, anyagok és színek használatával Behr eléri az előtér és a háttér egyebolvadását eredményező optikai csalódást – számol be a Discovery Art Fair.

forrás: discoveryartfair.com

Az építőmérnök nem csak mikro, hanem nano szinten is képes elemezni, vizsgálni a különböző anyagokat. Vizuális szempontból ez izgalmas lehet, ugyanis a digitális képalkotás fejlődése lehetővé tette a természetben előforduló vagy szintetizált szerkezetek megtekintését 3D-ben, nanométeres felbontásban. A Utah-i Egyetem kutatói különböző kőzetek tanulmányozásával foglalkoztak egy tanulmányban ezzel az új technológiával. Bár nem művészeti céllal tették ezt, mégis érdekes lépésről lépésre megtekinteni a kőzetminta digitális rekonstruálását. Az anyagszerkezetben található pórushálózat megjelenítése olyan művészeti hívószavakkal bírhat, mint a kapcsolat, a tartás vagy a stabilitás. A technológiai lehetőségek megragadásával pedig látványos képi világ válik elérhetővé.

forrás: ResearchGate

Láthatjuk tehát, hogy a modern technológia és a mérnöki, műszaki témák folyton vonzzák és ösztönzik a művészeket. Sokszínű a paletta, nem csak szobrokban és festményekben érdemes gondolkodni, amikor művészetre gondolunk. Külföldön egye és egyre nagyobb divat a digitális vagy az installációs megjelenítési forma, de számos munka csakis mérnök és művész együttműködésével kelhet életre. Nemcsak emberek, hanem tudományterületek és teljes arzenáljuk találkoznak, ezért is érdemes kiaknázni egy rezidenciaprogram lehetőségeit. Egyelőre tehát ezek a témák a “fiókban maradtak”, reméljük, a későbbiekben lesz lehetőség elővenni őket.

Vasvári Magor

Kiemelt kép forrása: Swanson School of Engineering