A művészetterápia a zene, a tánc, a színjátszás, az olvasás és az írás módszereivel segíti a mentális és testi betegek gyógyulását. De pontosan hogyan néznek ki ezek a technikák a gyakorlatban? És vajon mi lesz ennek a terápiás eljárásnak a jövője?
Egy új terápiás módszer
A művészetterápia a pszichoterápiás módszerek közé tartozik, amely művészet eszközeivel járul hozzá a betegek mentális és fizikai gyógyulásához. Olyan pszichés betegségeknél alkalmazzák, mint a poszttraumás stressz-szindróma, a skizofrénia, a depresszió, az autizmus, a függőségek, vagy az étkezési zavarok. Ezek mellett testi betegségek miatt szorongó pácienseknél is használják. A terápiás módszer célja a művészet kreatív folyamatainak az érzések és gondolatok kifejezésében való felhasználása. A huszadik század elején nagy változás következett be a pszichés betegségek kezelésében: az orvosok rájöttek, hogy a páciensek bezárása hosszú távon ront a betegek állapotán, ezért kiengedték és elkezdték őket foglalkoztatni. Szabadon hagyták a páciensek egyéni alkotótevékenységeket végezni, például festeni, gipszet önteni, verset írni vagy agyagot gyúrni. Az alkotómunka során a betegek kiadhatták magukból a feszültségeket, indulatokat, amik így könnyebben leküzdhetőkké váltak. Ezek az alkotások azonban főként egyéni munkát igényeltek. A mai művészetterápia akkor jelent meg, amikor a pszichiátriában középpontba került a csoport, mint terápiás közeg. A pszichiáterek ugyanis rájöttek, hogy a betegek képességei megfelelő irányítással összeadódnak a csoportban és hozzájárulnak a gyógyulásukhoz. A csoport egy élményközösséget jelent, amelyben a kommunikáció képes felerősíteni a lelki tartalmakat, amikre a csoporttagok reflektálhatnak is. Így a csoportos alkotómunka során a betegek jobban megérthetik magukat, és egyben kapcsolódhatnak mások érzéseihez, gondolataihoz. Voltaképpen a művészeten keresztüli kommunikáció lett napjaink művészetterápiájának az alapja.
Zene, tánc, dráma, olvasás és írás – Részletesebben a technikákról
A zeneterápia különös fontossággal bír, mert egyszerre alkalmas az emberek megnyugtatására, a hangulat feloldására és serkentésére is. Kétféle módja létezik: a passzív és az aktív. A passzív zeneterápia során a hallott dallamok és szövegek megbeszélésén van a hangsúly, azaz az a cél, hogy a zene a csoport kommunikációjának tárgya legyen. Ekkor az előjövő emlékeket, szituációkat és problémákat könnyebben lehet megbeszélni és feldolgozni. Ezzel szemben az aktív zeneterápia a hangszerekkel való zenélésre helyezi a fókuszt, amely során a betegek kifejezhetik érzelmeiket, gondolataikat, ezzel segítve azok leküzdését. A táncterápia általában valamilyen zenével kísért mozgást jelent. A sporttal vagy tornával ellentétben a táncterápia aktivizálhatja a passzívabb, magukba forduló pácienseket is. A tánc lehetővé teszi az egyének önkifejezését és a szorongások leküzdését, amik aztán a csoportos megbeszélés témáivá válhatnak. A drámaterápia az eljátszott jelenetek néha komoly, olykor pedig humoros valóságimitálásával hozzájárul az érzelmek felszabadulásához és megéléséhez. Egyéni lelki problémák kerülhetnek így felszínre, valamint társadalmi problémák is a színjátszás tárgyaivá válhatnak. A biblioterápia lényege -amelyet főként a kevésbé súlyos állapotú pácienseknél alkalmaznak- az, hogy egy közösen elolvasott szöveg adja a csoport központi témáját. Az olvasás hatására általában lelki vagy kapcsolati problémák kerülhetnek a felszínre, amelyeket közösen át lehet beszélni és kapcsolódni mások érzéseihez. A biblioterápia részeként a betegek maguk is írhatnak verset, elbeszélést vagy személyes történeteket, amelyek szintén segítik az érzelmek megfogalmazását, és így a problémák leküzdését.
Mit hozhat a jövő?
Az orvostudomány dinamikusan fejlődik, újabb és újabb technikákat vesz igénybe a páciensek kezelésében. A művészetterápiát is egyre több helyen alkalmazzák: már nemcsak a mentális és testi betegségeknél, hanem a kórház falain kívül is használják trauma és veszteség feldolgozására, viselkedési problémák leküzdésére, önismeret és önmegvalósítás elősegítésére, fejlődési és tanulási nehézségek legyőzésére, valamint szociális és kapcsolati gondok elhárítására is. Az is elképzelhető, hogy a művészetterápia az élet számos, különböző területén elterjed majd, és hétköznapi gyakorlattá válhat az alkalmazása.
Palkó Bálint
Források: Dr. Buda Béla – Művészetterápia: A művészet felhasználása gyógyításra és fejlesztésre
Kiemelt kép, fotók: pexels.com
