2021 októberében, a koronavírus enyhülése után, egy csapat egyetemistával úgy döntöttünk, hogy hangszerekkel, ceruzákkal és festékekkel megrakodva Szlovákia felé vesszük az irányt. A helyszín a Révkomáromi Magyar Tanítási Nyelvű Speciális Alapiskola, ahova valamilyen szinten tanulásban akadályozott gyermekek járnak. Ők is egy megpróbáltatásokkal teli, stresszes időszakot hagytak maguk mögött, így arra gondoltunk, hogy a művészetterápia segítségével próbálnánk könnyíteni a helyzetükön.
De milyen szerepet tölt be a művészet a mentális betegségekkel küzdő emberek életében? A művészetterápiát a közelmúltban még nem kapcsolták össze a tudománnyal, filozófiájában és gyakorlatában is a művészetalapú álláspontot részesítette előnyben. Azonban a legújabb tudományos eredmények megmutatták, hogy a képek hogyan befolyásolják az érzelmeket, a gondolatokat és a mentális jóllétet; hogyan reagál az agy és a test rajzolás, festés vagy más művészeti tevékenységek megtapasztalása közben. A British Association of Art Therapists (Brit Művészetterapeuták Szövetsége) meghatározása szerint a művészetterápia a pszichoterápia egy olyan formája, amely a művészetet használja elsődleges kommunikációs módként.
A spektrumzavarokkal küzdő egyének jellemzően túlstimuláltak, nehezebben összpontosítanak és nem megfelelő kommunikációs eszközökkel rendelkeznek. Ezek az emberek folyamatos szorongásban élnek, mivel az érzelmeiket máshogy tudják kifejezni, melyek nem is mindig érnek célba. Az alkotás folyamata pedig pont ebben segít: csökkenti a stresszt, fejleszti a kognitív és a motoros készségeket, valamint enyhíti a kommunikációs és szocializációs akadályokat. A művészetterápia megtanítja a résztvevőknek az önbecsülés fontosságát, továbbá segít a nem szó szerinti és a nonverbális nyelvek megértésében.
Azt szerettük volna elérni, hogy ezek a diákok is ki tudják fejezni az érzéseiket (legyenek azok pozitívak vagy negatívak) a művészeten keresztül.
Az eszközökből nem volt hiány: többfajta hangszer és képzőművészeti kellék várta, hogy a gyerekek kipróbálják őket. A kezdeti ijedtség gyorsan elmúlt, pillanatokon belül hatalmas zenebona töltötte be a termet. Hamar megtalálta mindenki a neki tetsző hangszert: volt, aki a szintetizátoron komponált új dalokat, másnak viszont a trombita ragadta meg a figyelmét. Később megkértük a diákokat, hogy vessék papírra az érzelmeiket, gondolataikat. Rajzoljanak, fessenek, ragasszanak! Rengeteg kreatív és egyedi mű született a délután folyamán.
Két kisfiú pedig különösen meglepett bennünket. Mindketten autizmus spektrumzavarral küzdenek, az egyikük különösen érzékeny a hangokra. Kezdetben nem is csatlakozott a társaihoz, csak távolról nézte a hangszereket. Később viszont a kíváncsiság győzött, és a félelmét leküzdve ő is kipróbálta az egyik dobot, azzal nyugtatva magát: „Nem bánt”.
A másik diák egy sárga trombitás ábrázoló rajzzal csalt könnyeket nevelője szemébe. A mű azért volt különleges, mivel a fiú életében először használt bármilyen színt is a feketén kívül.
Rengeteg pozitív élménnyel tértünk haza az iskolában tett látogatásról. A célunk az volt, hogy egy zenélős-rajzolós délutánnal örömet szerezzünk a tanulóknak, de ennél sokkal többet kaptunk. Megtapasztalhattuk azt, hogy milyen nagy hatással van az alkotás folyamata a különböző gyerekekre.
Magyar Inez
Kiemelt kép: az iskola egyik nevelője
Fotók: Magyar Inez
