Érdekes határterület az orvosi pálya. Ezen szakma művelői bár természettudományos alapon végzik a munkájukat, sok esetben erős művészi hajlammal is rendelkeznek, és különleges affinitást mutatnak az esztétika, a filozófia és általában a művészetek iránt.
Szentágothai János professzor, anatómus, az agykéreg kutatója így ír híres tankönyve, a Funkcionális anatómia bevezetőjében:
„[…] a helyesen felfogott anatómia számomra nem csupán minden orvosi gondolkozás és cselekvés elidegeníthetetlen alapja, hanem az anyag és a lét örök szépségének és harmóniájának egyik legmagasabb rendű megnyilvánulása. Könyvemmel az emberi test szerkezeti felépítéséről való tudományos ismeretanyagon felül valamit át szeretnék adni a leendő orvosnak abból a mélységes elragadtatásból, amelyet ezek ismerete és megértése nekem mindig nyújtott, abból az univerzális érzésből, amelyet József Attila így önt szavakba Óda című versében:
[…] csillagképek rezgenek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár
hínár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong –
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.”
MTI Fotó: Cser István
A professzor összeköti a költészetet a fiziológiával. Ennek az idézetnek egy tankönyv elejére való beszúrása azt jelzi, hogy egyféleképp gondolkodott természettudós és költő, Szentágothai János és József Attila. Az ember anatómiai megismerését a művészet tudja esztétikailag megkapó formába önteni: rímbe faragni, átadni. Ráadásul ezek az asszociációk nagy segítséget nyújtanak a tanuláskor az orvostanhallgatóknak. Szentágothai mentalitása hasonló, mint Max Planck és Selye János gondolatai: az Ember a két nagy terület összefogója és közös origója. Bennünk fonódnak össze a természet erői, és éppen ezek működése által tudjuk a művészetet létrehozni és értelmezni.
Előrevivő együttműködés
Németh László íróról nem köztudott, hogy eredeti végzettsége szerint orvos. Fogorvosként, iskolaorvosként, valamint biológia- és egészségtantanárként kereste a kenyerét évtizedekig, s emellett, illetve ezután írta meg jelentős (prózai) életművét. Ő így nyilatkozik tudomány és művészet kapcsolatáról:
„Művészetet és tudományt nem lehet csak valóságból csinálni. Egy festmény, mely csak a művészé, s nem a körülötte áramló világerőké is: halott. Egy tudományos felfedezés, mely nem tud nagy, kifejleni váró sorstörekvések eszköze lenni: kacat”.
Arra a konszenzusra juthatunk tehát, hogy sem a tudomány, sem a művészet nem pusztán öncélú, bár erősen támaszkodik az őt művelő tudósra, alkotóra. Közösségben értelmeződik mindkettő, mert az alkotás nem kizárólag a tudósé vagy a művészé, hanem végső soron az embereké.
Albert Einstein világhírű fizikus a művészet és a tudomány értelméről is megnyilvánult. Úgy vélem, nincs alkalmasabb, mint az ő gondolataival zárni két részben közölt cikkemet.
„Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai. Ezeknek a törekvéseknek a célja az ember életének megnemesítése, a pusztán fizikai létezésből való kiemelése és az egyén elvezetése a szabadsághoz.”
Ennek szellemében ajánlom a BME Művészeti Rezidenciaprogramot minden érdeklődőnek, tudomány- és művészetkedvelők figyelmébe egyaránt.
Gáspár Csilla
Képek forrása:
https://pixabay.com/hu/illustrations/f%c3%a9rfi-fej-sziluett-festeni-piszok-3591573/
