December első estéje egy izgalmas eseménnyel kezdődött a BBB KultPontban, ahol
Vranek Hedvig mutatta be a BME Művészeti Rezidenciaprogramban végzett három havi
munkáját egy záróprezentáció keretében.
A Bartók Béla úti kiállítóteret megtöltötték az érdeklődők. A hely szűkössége ellenére a művészet és tudomány találkozása nagyobb távlatokba vitt minket. A falakon a művészet és a tudomány is megjelent: a káoszelméletet egy a csillagos égboltot mutató videó szimbolizálta, a fal előtt lebegő fátyolszerű textilen pedig Vranek Hedvig munkájáról, egy konceptruháról készült fotók szerepeltek (fotós: Andrea Merlo). A programot Gács Anna, a BME Művészeti Rezidenciaprogram szakmai vezetője nyitotta meg. Néhány szóban bemutatta a rezidenciaprogramot és az est főszereplőjét, Vranek Hedviget, a METU divat- és textiltervezés mesterszakos hallgatóját, majd megköszönte a támogatást a közreműködőknek: Nagy Franciskának, a Győri Balett táncművészének és Vranek Hedvig témavezetőinek: dr. Károlyi György fizikusnak és Juhász Nóra textilművésznek.
Károlyi György „Az elfogyó káosz átmeneti bája” című témája kapcsán tervezett Vranek Hedvig egy ruhát, amely ezt a káoszt hivatott reprezentálni. A fizikus szerint szükség van az ilyen együttműködésekre, mivel a rezidenciaprogramnak köszönhetően érdekes beszélgetések születnek. A témavezető bevallotta, az elején kicsit megilletődött a közös munkától, mivel nem a textilművészet a szakterülete. Humorosan így fogalmazott: „Azon kívül, hogy reggel felöltözök, nincs hozzá közöm”. Mégis nagyon örült a művésszel való találkozásnak, pozitívan és lelkesedéssel mesélt a közös munkáról, szerinte „nagyon jó kölcsönhatás volt” kettejük között.
A bevezető beszédek után Nagy Franciska, a Győri Balett táncművésze egyedi táncprodukcióval tette emlékezetessé az estet, bemutatva a művész által tervezett ruhát. A résztvevők számára ekkorra válhatott igazán láthatóvá Vranek Hedvig és Károlyi György koncepciója, miszerint az ember és a textil egyaránt képtelen ugyanúgy mozdulni kétszer egymás után. A METU-s művész Kaotikus (újra)tervezés című prezentációjában ezt a gondolatot fogalmazta meg a tervezés fő mozgatórugójaként. A fizikushoz hasonlóan ő is mesélt a kezdeti kihívásokról, hiszen a káoszelmélet és a divat két látszólag ellentétes világ. Azonban a távolság ellenére akár éveket is el lehetne tölteni a két terület kapcsolatának vizsgálatával. Beszélt a munkafolyamatról, mely során Károlyi György beavatta a káoszelmélet alapjaiba, amiből a közönséggel is megosztott néhány gondolatot. A kezdeti lépésekben meghatározó volt az a közismert a gondolat, hogy egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon. A művész megjegyezte, hogy a káoszelmélet közelebb áll a mindennapokhoz, mint gondolnánk, ugyanis a káosz mindenhol jelen van, akár a reggeli kávénk kevergetésében, akár a belélegzett levegőben. Károlyi Györggyel megfogalmazták a legfontosabb hívószavakat és a fizikus káoszelméleti szimulációi, képanyagagai alapján kísérletezett a különböző anyagokkal.
A beszámoló megtekintése után az est kötetlen beszélgetéssel folytatódott, és Vranek Hedvig segítségével kaotikus lenyomatokat készíthettünk a marbling technikát alkalmazva. Ez a kis kiállítótér kinőtte magát, hiszen nemcsak a fizika és az alkotás világába engedett bepillantást, hanem passzív résztvevőkből aktív alkotókká válhattunk. Egy látszólag teljesen egyszerű folyamatból, festékek összevisszaságából, valami új, valami szép tudott keletkezni, ami emlékeztet az esemény alapgondolatára, vagyis hogy a káoszban mennyi lehetőség, szépség rejlik.
Az est hangulata egyszerre volt meghitt és inspiráló. A művészet és a tudomány találkozása új értelmet adott az alkotásnak és a párbeszédnek. A kreativitás egyik megközelítése, hogy az két, látszólag össze nem függő elem összekapcsolása. Vranek Hedvig és Károlyi György közös projektjében ez a kreativitás magas fokon valósul meg. Láthattuk mennyire megtermékenyítő tud lenni a közös gondolkodás mind a művészet, mind a tudomány területén. Azonban nemcsak művészet és tudomány találkozása történt, hanem emberi kapcsolódás is. Ez pedig megfogalmazódott az anyag nyelvén is, hiszen születetett belőle egy textil, ami inspirált egy mozgásfolyamatot, amely tánccá nőtte ki magát. Ez a folyamat pedig tudományosan leírható lépések sorozatát jelentette. Így ér össze újra és újra a tudomány és a művészet.
Demjén Orsolya
Fotók: Zakariás Fanni, Odegnál Bettina, Bakos Szonja
