Ráérzés és leképezés – hálózatbemutatás művészi szinten

A tudomány és művészet kapcsolatának legelemibb formája a tudományos eredmények láthatóvá tétele, majd ennek művészi szintre emelése. Sokféle adatvizualizáció, térkép, diagram hordoz esztétikai, művészeti értéket. A digitális megjelenítés és a grafikai-illusztrációs programok még szélesebb lehetőségeket nyitottak meg az ilyenfajta alkotómunka előtt.

Erre példa a világhírű hálózatkutató, Barabási-Albert László díjnyertes kiállítása, a Rejtett Mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve c. installáció. A hálózatos adatszobrok, adatvizualizációk és VR-megjelenítések újfajta művészeti termékként foglalják össze a kutató és társai 25 éves munkáját. Egyik kapcsolódó videójukkal két díjat nyertek a Webby Awardson, a nagy presztízsű internetes fórumon. Barabási-Albert László, aki fiatalabb korában a szobrászat felé is kacsintgatott, a mai napig lelkes művészetkedvelő. A kortárs festőket műveik megvásárlásával támogatja. Bár ő maga praktikus okokból a természettudományos pályát választotta, azt vallja: a mindannyiunkat körülvevő világot vizsgáló művészet mozgatja meg. A kérdésre, miszerint mi az, hogy művész? És én az vagyok-e? ezt a választ adja:

„Ez egyetlen, nagy, közös folyamat, melyben az írás, a művészeti és a tudományos megjelenés ugyanannak a folyamatnak a látható formái.”

Szentágothai János anatómus professzor hasonló felismerésre jutott az agyi-gerincvelői idegpályák kutatása közben. Úgy véli, a művész egyenesen ráérez a később feltáruló tudományos eredményekre.

„A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen.”

Ez a tudományos megjelenítés a XX. század végi jelzéses CT- és markervizsgálatok elterjedése kapcsán vált lehetővé.

„Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (…) – arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él…”

dr. Szentágothai János anatómusprofesszor

Szentágothai tehát nem a megjelenítés, hanem az előzetes ráérzés, megsejtés jelenségét írja le. Mindkét kutató arra jut, hogy a művészet és tudomány egy nagy egésznek különböző nézőpontjai, megjelenítési formái, melyek az emberi érzékelésre alapozva valójában egy irányba mutatnak. A tények igazolják a ráérzést, a művészi ihletben pedig megjelenik az igazolható, tudományos valóság, anélkül, hogy arról az alkotó kognitív szintű tudással rendelkezne.

Gáspár Csilla

Képek forrása:

https://pixabay.com/hu/illustrations/neuronok-agysejtek-agy-szerkezete-1773922/

https://pixabay.com/hu/illustrations/%c3%a1ramk%c3%b6ri-sz%c3%a1m%c3%adt%c3%b3g%c3%a9p-minta-5936596/

https://semmelweis.hu/hirek/2012/10/31/akademiai-emlekkonferencia-szentagothai-janos-szuletesenek-100-evfordulojan/