Tanítva tanulni – interjú Dr. Samu Krisztiánnal

Néptáncolt, művelte és szereti az irodalmat, majd hangmérnök lett, még a DJ-pult mögött is állt, most pedig készen áll a közös munkára egy művésszel. Dr. Samu Krisztián egyetemi docens, a műszaki színtan témavezetője szerint a mindenre megoldást kereső mérnök is akkor viselkedik úgy, mint egy értelmiségi, ha a kapcsolódást keresi a műszaki módszerek és más területek között.

Mérnökként mi inspirálta abban, hogy csatlakozzon a programhoz? Hol találkozik munkája a művészetekkel?

Én főleg a fények, színek meghatározásával, mérésével foglalkozom. Természetesen ezeket is mérni kell, hiszen a minőségbiztosítás azt is jelenti, hogy egy termék, egy logó nagyon szűk tűrésű színingereit betartjuk. Ezek rögzített színek, amiket, hogy biztosítani lehessen, mérni kell. Itt, a Gépészmérnöki Karon a színméréstechnika hátterét biztosító műszaki optikával is foglalkozunk. Én csak műszaki szempontból tudom megközelíteni a színeket, esztétikai, színkeverési vagy egyéb aspektusból nem. Az igényem viszont megvolt rá. Szeretem a festészetet, a színes technológiákat alkalmazó művészeti alkotásokat. A Műegyetem és a személyes karrierem mellett mindig is szem előtt tartottam azt, hogy értelmiségiként viselkedjünk. És ne csak úgy, hogy a szó szoros értelmében műszaki értelmiségiként – ez a meghatározás nem is helyes –, hanem követve a társadalom szöveteinek minden kis rezdülését. Keresni kell a kapcsolódást a szakterületek közt, és én örültem is, hogy megkeresett a program. Lássuk be, az ember a saját örömére összedolgozhat másokkal egy művészeti projektben, de ha ehhez van pénz, fegyver, paripa egy pályázat keretében, akkor azért könnyebb, és talán a kreatív energiánkat is jobban motiválja. Van határidő, indikátor, és ez műszaki területen jól működik.

Felmerült a festészet. Van még más olyan művészeti ág, amiben kipróbálta magát vagy amit szeret?

Én nyitott vagyok minden terület felé. Sokáig néptáncoltam, foglalkoztam zenével is. Sajnos hangszeren nem játszottam, pedig a szüleim is próbáltak a zene felé terelni. Talán pont az elvárás, a nyomás miatt, lázadásból nem zenéltem fiatalon, később viszont hangmérnök lettem. Dj is voltam utána. Gimnazista koromban az irodalom is foglalkoztatott, részt vettem alkotói versenyeken, öntevékeny körökben. A reál beállítottságom mellett volt egy erős humán kötődésem, nem is volt egyszerű területet választanom. Reneszánsz embernek érzem magam, de ma már a művészetet csak élvezem, nem művelem.

A laikus tömeg számára hogyan mutatná be a témáját?

A laikus embernek a szín megjelenhet egy festményen, egy újságon, egy terméken. A műszaki színtan ennél több. A színek, fények minősítése megtörténik már akkor, amikor például egy izzót választunk a boltban. Meleg fehér vagy hideg fehér színű izzót szeretnénk? Ez is műszaki színtan. Végül pedig, mindenféle kijelzőket nézünk nap mint nap. Ez a három terület az, amivel mind találkozunk. Én sokat foglalkozom kijelzőkkel, monitorokkal. Ha egy művész jobban megismeri ezeket a megjelenítési formákat, az új ajtókat nyithat ki a számára.

A téma leírása szerint külön foglalkoztatja, hogy hogyan valósítható meg a színtévesztés-diagnosztika a művészetben. Mire számít, honnan közelítik meg a pályázók a színtévesztést?

Sok művész színtévesztő volt, és az alkotásaikban ez érdekes módon jelent meg. Mások megpróbálták reprodukálni azt, hogy a színtévesztő hogyan láthatja az ő művüket. Ha ezeket a jelenségeket sikerül jól megalkotni, akkor a színtévesztés maga is élvezhetővé válik. Ez az aspektus nem újdonság ugyan, de érdemes tovább fejleszteni.

Vincent Van Gogh is színtévesztő lehetett

Mit vár a legjobban a művészekkel való együttműködésben?

Egy művésznek segítünk abban, hogy új kifejezésformákat ismerjen meg. Azt várom leginkább, hogy ő is kitekintsen a megszokott eszközei közül, és én is új inspirációt kapjak. Természetesen tanulunk egymástól. Biztosan eltérő nézeteink vannak, más világképpel, de én egy ilyen találkozást mindig új lehetőségként élek meg. A végén pedig készül egy művészeti alkotás. Az érdem persze a művészé lesz, de én is nagyon büszke leszek, az biztos. Motivál az, hogy ezt a művet élvezni fogják, hiszen az én termékeimet inkább csak használják, de nem figyelik az alkotót. Ez nem is csoda, hisz az elmémmel alkotok, nem pedig a szívemmel, mint a művészek. Egy elégedett felhasználó vagy hallgató persze jó visszajelzés. Itt viszont mindenképpen hozzáadott érték lesz az, hogy ezt az alkotást élvezni is fogják.

Vasvári Magor