Mesterképzéses hallgatóknak tartott előadást a képzőművészpálya sajátosságairól és az őt foglalkoztató művészi-intellektuális kérdésekről Boruzs Ádám a Vizuális kreatív iparágak működése című kurzuson.
Ádám a gimnáziumi évek alatt vegyésznek tanult és a zene iránt is erősen érdeklődött. Aztán festeni is elkezdett, innen származik az szerteágazó érdeklődés, ami ma is jellemzi. „A képzőművészet jó tulajdonsága, hogy csomó mindent ötvözni lehet. Igazából te döntöd el, mivel is akarsz foglalkozni” – fejtette ki. Egy kezdeti projektjében például elektronok mozgásterét vizsgálta, erre keresve analógiát lett videóművész is.
Bemutatta munkáit, köztük a december 8-i zárókiállításra készülő káosz-ingát. Itt lényegében a fény, a hang és a mozgás egy olyan kontextusban jelenik meg, amivel – ahogy fogalmazott – a fenségesség érzetét szeretné kelteni. A fenséges fogalma és tapasztalata mindig is foglalkoztatta. „Sosem voltam az a nagy olvasós, de amire szükségem volt, azt azért elolvastam” – mesélte. Egyetemi tanulmányai alatt találkozott azzal az esztétikai elképzeléssel, hogy a fenséges valamilyen nagy léptékű dolog megtapasztalása. Nagy hatással volt rá Walter De Maria szobrász is, aki szerint a fenséges a halálfélelem érzetével rokon.
A BME-n töltött hónapok során az újdonságokkal való ismerkedés került a középpontba. Nem akart olyasmivel foglalkozni, amit már tud, inkább az volt a célja, hogy úgymond belefolyjon mások kutatásaiba. Erre volt lehetősége a Mechatronika, az Optika és Gépészeti Informatika, valamint a Hidrodinamikai Rendszerek Tanszéken egyaránt.
Arra a kérdésre, hogy művészként mennyire szerteágazó a munkája, jó kedvvel és hosszasan kifejtve válaszolt. A mostanihoz hasonló programokon túl Ádám tanít, dolgozott filmgyárban és dekorcégnél is – ez utóbbi kettőnél nagyszabású projekteken. Mostanság játékzene-készítéssel is foglalkozik, és nem kizárt, hogy a sound design a közeljövőben megélhetést is biztosíthat a számára. Művészként nem szeretné azt az utat választani, hogy csakis a képeladásból próbál megélni. „Az olyan, mint egy verseny. Felkelsz és edzel egész nap, csak nem az edzőteremben, hanem a műteremben. Nekem ennél fontosabb a művészet, az alkotás autonómiája” – mesélte. És bár a szakmai sikert fontosabbnak tartja, mint az eladást, azt jósolta mosolyogva, hogy „a rezidenciaprogram után valószínűleg képgyártós időszak következik”, mert ezek általában váltogatják egymást.
Végszóként Ádám kiemelte, hogy a művészetben, de más szakmákban is, érdemes csatlakozni valakihez, a közös projektek általában előrébb viszik az alkotókat. „Főleg, hogy az intézményrendszer leginkább a nagy öregekkel és a feltörekvő fiatalokkal foglalkozik. A köztes korosztályoknak ezért nem annyira könnyű.”
Boruzs Ádámmal személyesen is találkozhatnak december 8-án, a BME Q épületének aulájában 18:00-kor kezdődő zárókiállításon, ahol bemutatja Kaotikus érzékek című interaktív multimediális installációját.
Vasvári Magor
Comments are closed.