Az objektruha és a design – interjú Vranek Hedviggel

Vranek Hedvig 2022-ben végezte el a Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Karának kézműves tárgykultúra alapszakját divat szakirányon, jelenleg is a METU-n tanul divat-és textiltervezés mesterszakon. Volt már saját kiállítása, számos divatbemutatón és kiállításon is segédkezett, illetve gyakornokként dolgozott a Daalarna Kft.-nél és a Je Suis Belle-nél. A rezidenciaprogramban az „Az elfogyó káosz átmeneti bája” c. témában Károlyi György témavezetővel tevékenykedik. 

Mi motivált arra, hogy jelentkezz a BME Művészeti Rezidenciaprogramjára?

Szeretnék valami nagyon mást kipróbálni inspiráció és kivitelezés szintjén is. Szimpatikusnak tűnt, hogy egy ilyen teljesen szakmámtól idegen dologra tervezzek majd egy ruhát.

Szakmai gyakorlataid során olyan neves magyar divatmárkák is dolgoztál, mint a Je Suis Belle vagy a Daalarna. Milyen tapasztalatokat szereztél ezeken a helyeken, amelyeket a rezidenciaprogram alatt is hasznosítani tudsz majd?

Igazából mind a két helyen inkább az apróbb kézimunkákat – kézihímzés, gyöngyvarrás, gombbehúzás –bízták rám, úgyhogy sokkal precízebb lettem, ami nem árt akár ennél a projektnél sem. Az volt a legnagyobb haszna, hogy jobban beleláttam abba, hogy egy kisebb és egy nagyobb márka hogy működik. Ugyanakkor itt egészen más lesz, hogy egy látványruhát fogok csinálni. Én általában nagyon a designhoz kötődően tervezek, a funkció és a hordhatóság nagyon fontos volt mindennél, amit eddig csináltam egy-két kivétellel.

2022-es METU Diploma Show, Terike from Budapest 2022-es divatbemutatója, MNG- Art deco divatbemutató – ilyen és ehhez hasonló kiállításokon és divatbemutatókon is részt vettél saját művészeti alkotásaiddal. Miben fog hasonlítani és miben lesz más a rezidenciaprogram keretein belül készülő kiállításod, mint az eddigiek?

Ezeknél a projekteknél is nagyon fontos volt, hogy megfeleljek a design követelményeinek. Most teljesen más formákat és technikákat fogok használni, mint eddig, de az eddigi tudásomra alapozva, csak azt egy kicsit átdolgozva és továbbfejlesztve. Mivel az emberi test által generált mozgás és a ruha kapcsolatára építem fel a tervezést, most felkérünk egy táncost, aki nemcsak a ruha bemutatásában, de a tervezésben is segíteni fog. Megmutatja, hogy milyen konkrét mozdulatokra érdemes majd terveznem. A bemutató pedig ennek megfelelően inkább performance jellegű lesz.

Általában mi inspirál a tervezésnél? És milyen konkrét inspirációid vannak a művészeti jellegű ruhához, amelyet itt valósítasz majd meg?

Nagyon fontos, hogy legyen egy erős alapgondolat, amivel el lehet indulni. Aktuális témákat feszegessen. Nekem eddig a kedvenc projektjeim képzőművészeti témára épültek. Most a káoszelmélet kapcsán emeltem ki kulcsfogalmakat, hogy a formaalakítást tudjam mihez kötni. Ilyenek voltak a gyűrődés, a hajtogatás. Erős kontrasztokra fog majd épülni a ruha. A pillangóhatást fordítottam át egy kicsit a saját nyelvemre, mert nekem ezt textilben kell majd megmutatnom. Fontos, hogy legyen vizuális inspiráció és ehhez kértem témavezetőmtől, Károlyi Gyuritól képanyagot. Ő szimulációkat küldött át folyadékáramlásokról.

Van olyan divattervező, aki inspirál a szakmán belül?

Általánosságban mindig körülnézek tervezés előtt, és ezt így is tanították nekünk, hogy trendkutatást végezzünk. Issey Miyaket például nagyon szeretem. De a BME-s projektemnél direkt nem készítettem ilyen tervezői utánajárást, mert szeretném, hogy ez egy teljesen saját, teljesen a programhoz kapcsolódó dolog legyen.

A rezidenciaprogram során egy olyan művészeti jellegű alkotást, „objektruhát” szeretnél készíteni, amelyen keresztül az emberi test által generált mozgás és a ruha kapcsolatát tudod majd vizsgálni. Milyen kihívásokra számítasz a művészeti jellegű ruha elkészítése során az utcán hordható darab elkészítésével szemben?

Igazából azt, hogy én ekkora volumenű ruhát még nem csináltam, amit most szeretnék, úgyhogy a kivitelezésben majd biztos lesznek kihívások – mennyit bír el a varrógép és hasonlók. Jelenleg az anyagválasztás az, ami kihívás elé állít, mert egy nagyon könnyed és egy nagyon merev, de jól formázható anyagot keresek, ennek a kutatása még most is folyik. Arra kell rájönnöm, hogy mi az a két anyag, amit tudok majd egymással kombinálni és megoldani azt valahogy, hogy együtt éljen a kettő, hogy az egyik átfolyjon a másikba, a különbségeik ellenére se térjenek nagyon el egymástól.

Sokkal nehezebb egy ilyen ruha szabásmintáját is elkészíteni, mint egy utcai ruháét, mert nagyon tág a téma is. Én nagyon szeretek a szabásmintákkal foglalkozni. Most is szeretném belevinni a vizuális segédanyagomban látott áramlások vonalait a szabásmintába, úgyhogy nem egy klasszikus szabásminta-szerkesztős munka lesz. Van egy draping nevű szabásminta-szerkesztési technika, amikor konkrétan a babán formázom ki a formákat, és abból alakítom majd a szabásmintát utólag.

Milyen módon tervezed a projekt során kiegyensúlyozni az esztétikumot és a funkcionalitást?

Egy objektruhánál nem feltétlen szempont a hordhatóság, de mindenképpen emberre adhatónak kell lennie, és most nagyon figyelnem kell arra, hogyha szeretném, hogy ebben táncoljanak, akkor kényelmes is legyen.

Nagy hangsúlyt fektetsz a környezetbarát és fenntartható divatra. Ezzel kapcsolatban milyen terveid vannak az alkotási folyamatot és a végső műalkotást illetően?

Az elsődleges szempont az anyaghasználat lesz, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek. Ez a szabásmintán múlik főleg. Az egyik korábbi projektem arra épült, hogy feldolgozzam magát a műgyűjtést. Egy műgyűjtő pár volt az inspirációm, akik leírták magának a gyűjtésnek a folyamatát. A gyűjtés olyan, hogy vannak meglévő dolgaid, és mint egy puzzle-t, folyamatosan építgeted a gyűjteményt. Minden darabnak megvan a saját története. Ehhez készítettem egy olyan projektet, hogy mindenféle meglévő vagy ismerősömtől kapott anyagot építettem bele a ruhába, hogy minden alkotóelemnek más legyen a története. Mi kis tervezőkként nem igazán tudjuk befolyásolni a divatipar működését, de a hozzáállásunkkal sokat tehetünk a fenntartható divatért – például nem veszünk feleslegesen új ruhát, azt használjuk, ami van, és inkább a minőségibbet vesszük meg.


Vranek Hedvig divat- és textiltervezés mesterszakos hallgató a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Művészeti gimnáziumban kezdte pályáját, majd a METU kézműves tárgykultúra alapszakján tanult. Kreatív és elkötelezett a fenntartható divat iránt. Részt vett kiállításokon, pályázatokon, és értékes tapasztalatokat szerzett divatcégeknél. A rezidenciaprogramban egy különleges „objektruha elkészítésén dolgozik, amely az emberi test által generált mozgás és a ruha kapcsolatára épül. Vranek Hedvig portréja az alábbi linken olvasható.


Odegnál Bettina

képek forrása: Wittmann Franciska, Pettkó Rebeka Ráhel