„A művész néha elég magányos tud lenni” – interjú Javier Aparicio Fragóval

Javier Aparicio Frago, spanyol művész, a rezidenciaprogram első külföldi résztvevője. A Fraktálok világa témához kapcsolódik a munkássága, amely az Aszemikus testek címet kapta. Frago a Sztochasztika Tanszékről Bárány Balázzsal, Molontay Rolanddal és Simon Károllyal dolgozik együtt projektjén és most a stábhoz is ellátogatott bemutatkozni.

Mi inspirál, mikor alkotsz?

Az inspiráció sokszor utazásból fakad, de nagyon érdekel a geometria és annak szerkezetei is. Szeretem megjeleníteni a munkáiban az ipari helyeket, fényeket és árnyékokat. Nyitott vagyok új helyek felfedezésére és megfigyelésére. Például az Aszemikus írás című projektemet egy szicíliai utazás inspirálta, főleg a tengerpart és a szigetek, hogy hogyan kapcsolódik össze a föld és a tenger. Az utazás csodálatos emlékét szerettem volna megjeleníteni.

A művészet mely ágai érdekelnek legjobban?

Amiket általában csinálok, vizuális művek, de nagyon érdekel az előadóművészet is. Ellentétben az installációval, amit nem tudsz megváltoztatni, miután kiállítottad, az előadóművészet egy esemény létrehozása, amiben változik a vizualitás, a zene és folyamatosan fejlődik a térben.

 A rezidenciaprogramban készített műved az eddigiektől eltérően emberalakot is ábrázol. Mi a kapcsolat számodra az emberalak és az írásjelek között?

A korai kultúrákban voltak olyan írásrendszerek, amelyek rajzszerűek voltak, az írásjelek a dolgok képei voltak vagy azokra hasonlítottak. Közismerten ilyenek az egyiptomi hieroglífák. Sokat tanulmányoztam a kevésbé jól ismert ilyen írásrendszereket, és nagy hatást gyakoroltak rám. A rezidenciaprogram keretében készülő művemben az emberalak írásjel-funkcióba kerül, illetve írásjelek rajzolják ki az emberalakot.

Hogyan kapcsolódik az „Aszemikus testek” a fraktálok jelenségéhez, azaz a rezdienciaprogramban választott kutatási témához?

Számomra a fraktálok a világ komplexitását mutatják meg. Mandelbrot megváltoztatta a matematika történetét, amikor sokkal összetettebb alakzatokat írt le, mint korábban. Az én munkámban az emberalak és az alfabetikus jelek ismétlődése, iterációja idézi meg a fraktálokat.

Milyen munkafolyamattal készülnek a különböző médiumokat összekapcsolód sorozataid?

Mindig a tradicionális technika a kiindulópontom: tintával vagy akrilfestékkel rajzolok, festek. Aztán ezeket a képeket manipulálom a digitális technológia segítségével. Az animációim egy része hagyományos, kézi rajzon alapuló kockázós technikával készül, máskor szoftvereket használok a kép megmozdítására.

A készülő műben zene is lesz. Mesélnél erről is?

A mozgóképet a saját elektronikus zeném egészíti ki. A zene és a vizuális elemek is kapcsolatba lépnek és kombinálódnak egymással. 

Úgy tudom, már ezelőtt is részt vettél rezidenciaprogramokon. Miért lehet hasznos egy művésznek egy ilyen tapasztalat?

Igen, már több rezidenciaprogramon is részt vettem, amelyek főként az előadóművészettel voltak kapcsolatosak. Színházakkal és táncosokkal dolgoztam együtt, és rendkívül inspiráló volt számomra ezekben a projektekben részt venni. Nagyon fontos volt, hogy együtt dolgozhassak más tehetséges művészekkel, mert így lehetőségem nyílt arra, hogy elképzeléseimet valóra váltsam és az alkotás folyamatában fejlődjek. Abban segíthet egy rezidenciaprogram, hogy a művésznek legyen helye és elég ideje fejleszteni a műalkotását, de azért is fontos, hogy megismerkedjen a művészeti közösséggel. A művész néha elég magányos tud lenni, de a rezidenciaprogram lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatokat alakíts ki más művészekkel, művészeti intézményekkel.

Egyedül vagy csoportban szeretsz dolgozni?

Hú ez egy jó kérdés! Szeretek egyedül dolgozni, de a társaság mindig jó. Néha sokkal komfortosabb a munka, másokkal dogozol együtt, akár fantasztikus élmény is tud lenni. Általában akikkel együtt dolgoztam a rezidenciaprogramok során, azok a barátaimmá váltak, mondhatni egy kis családdá kovácsolódtunk össze hasonló gondolkozásunk és érdeklődésünk miatt.


Javier Aparicio Frago spanyol művész diplomáit zene, képzőművészet és új technológiák területén szerezte. Munkásságát a különböző művészeti ágak összekapcsolása határozta meg. Jelenleg a fraktálgeometria és vizuális reprezentációk kutatásával foglalkozik a BME rezidenciaprogramjában. A művész kiállításai világszerte megtekinthetőek voltak, és 2024-től a Műegyetemmel együttműködve dolgozik, ahol a Sztochasztika Tanszéken terveznek közös projekteket. Portréjáról itt, munkájáról pedig ezen a linken olvashatnak bővebben.


Mátyási Brigitta

Kiemelt fotó: Palkó Bálint