A BME egyik első rezidens képzőművésze, Boruzs Ádám 1990-ben született és Hajdúszoboszlón töltötte fiatalságát. Debrecenben tanult a vegyipari szakközépiskolában, tudományos érdeklődése azóta is elkíséri. Vegyészeti tanulmányai mellett a művészetek is foglalkoztatták, a zene és a festészet egyre több idejét foglalta le. Erről a kettősségről így nyilatkozott a Kultúra.hu interjújában:
„A középiskolás évek alatt sokszor megfogalmazódott bennem, hogy hivatásos zenész legyek-e vagy inkább tanuljak tovább földrajz szakon, és akkor lehetek csillagász vagy geológus. Pont ezek miatt a bizonytalanságok miatt határoztam el magam, hogy képzőművész leszek, mert így bármivel foglalkozhatok.”
Az elmúlt évtizedben létrehozott sokszínű alkotásaival ezt az elképzelését sikerült is megvalósítania. Budapestre kerülve a Képzőművészeti Egyetem festő szakán Bukta Imre és Kiss Péter voltak a mesterei, az öt éves képzés után pedig képzőművész-tanárnak tanult.
Tudományos érdeklődése és tanulmányai lépten-nyomon visszaköszönnek műalkotásaiban és installációiban. Ahogy középiskolás korában az iskola laborjában, úgy művészetében is fontos maradt a kísérletezgetés, azonban hangsúlyt fektet arra is, hogy az elkészült mű szakrális tartalommal bírjon. Az ellentétek, dichotómiák, melyek személyes érdeklődését is jellemzik, gyakran felbukkannak munkáiban is. Művészetében a vizuális és audiovizuális érzékelés határterületeit kutatja, így idő, tér, hang, anyag, illetve ezek érzékszervi befogadása mind fontos hívószavak.
Correlation című festményei azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy két kép hogyan tud összefonódni egy azonos vonalrendszerben, egy előre meghatározott forma- és színegységben. Az alkotás kiindulópontja egy hullámforma, amely mint jelenség audiovizuálisan − analóg és digitális formában egyaránt − foglalkoztatja, egyfajta metaforaként tekint rá a természet kölcsönhatásrendszerében. Alkotásai során zeneszerkesztő programokat is használ, kiválasztja egy adott hangsáv hullámnézeti képét, mely meghatározza a kép struktúráját, de a felhasznált festékanyag elmozdítása már esetleges.
Superposition című videóalkotásában is tetten érhető Boruzs tudományos látásmódja, mely során az audiovizuális érzékelés határeseteire keres válaszokat. A mű első kétperces felvételén egy valós idejű természeti képet ábrázol, ahogyan egy kimerevített jack-jack kábel kinő a földből. Ez a csatlakozó egy erősítővel van összekapcsolva, amely monoton gerjedést produkál. A hang és a fény hullámai interferálnak egymással, ezt a víziót jelenítette meg Boruzs egy meghatározott képi rendszerben. A kábel végének, a fák lombjának és a falu templomtornyának összképét nagyítólencse segítségével egy mozgásban lévő vinyl lemezre gyűjtötte, és szinkronba hozta a lokális és mesterséges fényekkel. A felvételen a templom harangja és az elektronikus zaj hallható.
Munkáit korábban is jutalmazták már. 2017-ben a Junior Master of Light pályázat elnyerésével egy egyhetes világítástechnológiai workshopon vehetett részt Németországban, mely során belsőépítészekkel és mérnökökkel dolgozott együtt egy közös projekten. Ugyanebben az évben Ari Kupsus, 2018-ban pedig Unilever Művészeti díjban részesült. 2020-ban a Decode Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány Ígéretes projekt kategóriájában díjazta a képzőművészt. Győztes, Lines című videójában Boruzs az épített és természeti környezet rezdüléseire fókuszál egy audiovizuális kísérlet keretein belül.
A BME Művészeti Rezidenciaprogramján pályázatát két meghirdetett témára is beadta, az Áramlások szépsége: a flow élmény, illetve a Műszaki színtan témákra. Kicsiny Balázs képzőművész és zsűrielnök szerint bármelyik terület kutatásaiba kapcsolódik be végül Boruzs Ádám „az együttműködés kiválóan szolgálja majd a BME Művészeti Rezidenciaprogram célkitűzéseit, a tudományos és a művészeti kutatás egymást segítő és kiegészítő együttműködését.”
Pupli Anna Sára és Bakonyi Lilla
Kiemelt kép: Boruzs Ádám: Lines/Tryptich II.
Comments are closed.