Március 8-án mutatták be Kocsi Olga Láthatatlan munka című multimediális installációját a Műegyetem központi épületében. A zárókiállításon Boruzs Ádám Kaotikus érzékek című interaktív multimédia installációjának továbbfejlesztett verziója is megtekinthető volt. Ezzel lezárult a BME Művészeti Rezidenciaprogram első éve.
Második zárókiállításunk főszereplője Boruzs Ádám mellett Kocsi Olga volt. A kiállítást nagy érdeklődés övezte, s immár a központi épület festői aulájában történhetett meg a esemény. Dr. Czigány Tibor, a BME rektora és a rezidenciaprogram ötletgazdája, Gács Anna köszöntötte a vendégeket, majd Dr. Kiss Rita Mária témavezető és Néder Panni színész-rendező mondott megnyitó beszédet.
Mit jelent megismerni és felismerni valakit a mozgása alapján? – ez volt Kocsi Olga installációjának központi kérdése. Kocsi a mozgás két alapvető jellegzetességével, a térrel és az idővel játszva alkotta meg Láthatatlan munka című kiállítását. Többfajta megjelenítési formát használt, például készített fémlemezekre nyomtatott Kinnect kamerás felvételeket, melyeken egyetlen képpé alakult egy mozgássorozat térbelisége és időbelisége. Üvegobjektek egymás mögötti lemezein szintén mozgássorozatok voltak láthatók, valamint amorf 3D szobrok is megjelenítették a BME mozgáslaborjában motion capture-rel rögzített mozgásperiódusokat. A koncepció lényege adott foglalkozások és személyiségek rutinmozgásainak megörökítése – legyen az programozó, kurátor, takarító, táncos vagy édesanya. Kocsi Olga munkáját Dr. Kiss Rita Mária és Ágoston Dorottya témavezetők segítették.
Boruzs Ádám Kaotikus érzékek című installációját ugyan már bemutatta a múltév decemberében, a káosz-ingát apró változtatások után újra kipróbálhatta a közönség a K épület aulájában.
A zárókiállítást ismét kerekasztal-beszélgetés előzte meg, ezúttal a művészet és a legújabb technológia kapcsolatáról. A megnyitó után a kiállító művészek tartottak tárlatvezetést.
„Azt hiszem, szuperül sikerült az este. Örültem, hogy itt lehettem és hogy mindenben támogattak, de tényleg. A kiskutyától kezdve a tonhalas tésztáig bármit bevihettem és bármit csinálhattam a mozgáslaborban. Hatalmas csapatmunka volt ezt az egészet megvalósítani, harminc embert írtam össze, akiknek köszönetet mondhatok” – értékelte az együttműködést Kocsi Olga. – „És fogalmam sincs, hova fogom most tenni a 180 kilogramm acéllemezt” – folytatta nevetve. Amiért szerinte megérte a BME-n lenni ebben az évben, az a kapcsolati tőke, a barátkozások, a laboratórium izgalmas használata. A rezidenciaprogram egy komoly periódusa volt a karrierjének, szeretné tovább gondolni, fejleszteni a most megalkotott installációkat. Kocsi Olga következő projektje az, hogy a Velencei Biennáléra pályázik, mert ahogyan fogalmazott: a művészetvonaton nincsen fék.
Vasvári Magor
